Vulkán
A VULKÁN RENDKÍVÜL VESZÉLYES TERMÉSZETI HATÁS, HATALMAS KÁROKAT KÉPES OKOZNI AZ EMBEREKNEK ÉS A TERMÉSZETNEK EGYARÁNT.
A KITÖRÉST KÍSÉRŐ FÖLDRENGÉSEK, AZ ISZAP- ÉS PIROKLASZT ÁRAK ÉS A MINDEN ÚTJÁBA KERÜLŐT ELPUSZTÍTÓ LÁVA HOSSZÚ IDEIG EMLÉKEZTETNEK A KATASZTRÓFÁRA.
MIT TEHETSZ, HA VESZÉLYEZTETETT TERÜLETEN ÉLSZ?
LEGYÉL TÁJÉKOZOTT - ISMERD MEG A KIJELÖLT MENEKÜLŐ ÚTVONALAKAT ÉS KÍSÉRD FIGYELEMMEL AZ ELŐREJELZÉSEKET!
VÉSZHELYZET ESETÉN KÖVESD A HATÓSÁGOK UTASÍTÁSAIT ÉS FEGYELMEZETTEN, CSALÁDTAGJAIDRA FIGYELVE HAGYD EL A VESZÉLYES TERÜLETET!
A vulkán az egyik legintenzívebb és legveszélyesebb természeti hatás.
Amellett, hogy egy aktív vulkán nagyon nehezen megközelíthető (szakemberek, kutatók számára, mindenki más lehetőség szerint messze kerülje el), rendkívül komoly károkat képes okozni a természetben és az emberi építményekben egyaránt.
Az aktivitás a magmakamrából indul ki - ezek a kamrák olvadt kőzetekkel teli üregek a Föld szilárd kérgében, amelyeket a Föld hője és már az ősidőktől kezdve a különböző radioaktív anyagok bomlása hoz létre és gerjeszt.
A rétegnyomás hatására ez az olvadék a törésvonalak mentén az alacsonyabb nyomás felé (tehát a felszín felé) mozdul el, széttolva, felboltozva, magába olvasztva a felette levő kőzeteket - végül kialakít egy csatornát (diatrémát), amelyen át a magma a felszínre tör [1][2].
Előfordul, hogy a magma nem talál utat felfelé és hosszabb ideig tartózkodik a magmakamrában - ekkor rétegeződni és hűlni kezd.
Hűlés közben a szilikátokat tartalmazó olvadék egyre kevesebb vizet képes oldatban tartani és különböző gázokat (szén-dioxid, kénes gázok stb...) szabadít fel.
Ezek a gázok folyamatosan növelik a kamrában uralkodó belső nyomást és amikor túllépi a rétegnyomást, a vulkán óriási robbanásos kitöréssel kezdi működését.
A vulkán tehát olyan hasadék, amelyeken a földfelszínre jut a felszín alatti, rendkívül forró olvadt kőzetanyag, a magma.
Ha a magma eléri a Föld felszínét, lávának nevezzük.
A vulkánkitörés és a magma közelségét feltörő gőzök, kénes gázok, földrengések, földlökések jelzik.
A kitörést annak típusától függően hatalmas robajjal robbanássorozat vezeti be, ami után a nyitott kürtőkből létrejött kitörési oszlop szökőkútszerűen lövelli fel a magasba a magmát, illetve óriási méretű olvadt kőzetdarabok emelkednek a levegőbe.
Eközben a vulkán oldalán rendkívül gyorsan lefelé mozgó, mindent elsöprő, kőzetdarabokból, vulkáni hamuszemcsékből és gázokból álló forró törmelékáradat indul meg (piroklaszt ár).
Általában ez követeli a legtöbb halálos áldozatot, illetve a láva mellett ez végzi a legnagyobb környezeti pusztítást.
Az izzó kövek, a lezúduló forró áradat, a vulkán oldalán lefolyó, megközelíthetetlenül forró láva és a vulkánkitöréseket esetenként kísérő szakadó eső következtében keletkező iszapárak minden útjukba kerülőt elpusztítanak.
A láva megállítására nincs hatékony megoldás, a vízhez hasonlóan a legkisebb akadály felé haladva utat tör magának.
A kitörés folyamán felszálló füstszerű hamuoszlop elborítja az eget, ami az uralkodó széliránytól és a szélsebességtől függően több ezer kilométerre is eljuthat.
A lehulló vulkáni hamu akár méteres vastagságban is ellepheti a vulkán 5-10 kilométeres sugarát, minden életet ellehetetlenítve ezzel.
Mintegy 1500 olyan vulkán van a Földön, ami az elmúlt tízezer évben aktív volt.
Ez azonban korántsem jelenti az összes létezőt, mert számtalan szunnyadó, kialudt, vagy ismereten víz alatt vulkán létezik ezeken felül.
Mára már több, mint 700 millióan élnek olyan vulkánok 100 kilométeres körzetében, amelyek a jövőben kitörhetnek.
A túlnépesedés miatt a 21. században ez különösen igaz lesz: az emberek egyre közelebb jutnak a vulkánokhoz, sőt akár metropoliszok is épülnek hosszú ideje szunnyadó tűzhányóknál.
A kitörések előrejelzésének nehézségei miatt ez azonban beláthatatlan következményekkel járhat az érintett területekre nézve.
A katasztrófával sújtott terület évekig néptelen lehet, a megszilárduló lávautak pedig sokáig emlékeztetnek a kitörésre.
A kitörést követő földrengések összedöntik az épületeket, a vulkáni hamu vastagon beteríti a területet, a szétáramló füst pedig komoly egészségügyi kockázatot jelent.
Óriási erőfeszítésekbe kerül egy ilyen terület helyreállítása.
A vulkanológia nagy kihívása, hogy előre jelezhetőek legyenek a vulkánkitörések, aminek feltétele, hogy pontosan érzékelhetőek legyenek a felszín felé feltörő magma jelei.
Ez azért fontos, mert a készültségi fok így időben emelhető a legmagasabb szintre, illetve szükség esetén a lakosság időben és biztonságban hagyhatja el a veszélyes területet.
A vulkánkitöréseket gyakran fölrengések is megelőzik.
Ezek a rengések érzékelhetőek nagy érzékenységű szeizmográf nevű műszer segítségével.
A mérések folyamatos kiértékelése segíti a földben zajló folyamatok megértését, illetve figyelmeztető üzeneteket is közvetíthet egy várható kitöréssel kapcsolatban.
Egy erős, robbanásos vulkánkitörés a globális éghajlatot is befolyásolhatja, ha a felszabaduló, nagy mennyiségű - több millió tonnányi - kén-dioxid gáz és vulkáni hamu nagy magasságba, a sztratoszférába is feljutnak.
A vulkánokat olyan képződményeknek tekintjük, amelyek üvegházgáz kibocsátásukkal komoly hatással vannak a klímára. Azonban naivitás azt hinni, hogy hatásuk összemérhető az emberi eredetű légkört érintő szennyezésekkel [3].
Az Amerikai Tudományos Akadémia Deep Carbon Observatory (DCO) kutatóprogramjának 2019-es tanulmánya [4] közzétette, hogy mekkora mértékű a vulkánkitörések által, illetve az emberiség által kibocsátott szén-dioxid.
A vulkánok és más magmatikusan aktív térségek által a légkörbe és az óceánokba kibocsátott szén-dioxidot a tudósok évente 280-360 millió tonnára becsülik, míg az emberi tevékenység nyomán pedig csupán 2018-ban 37 gigatonna szén-dioxid került a légkörbe (ami 2022-re már 40 gigatonnára emelkedett).
Az ember éves szénkibocsátása - a fosszilis üzemanyagok és az erdők égetése által - tehát 40-100-szor nagyobb, mint a bolygó teljes vulkanikus kibocsátása.
Ez azért is érdekes, mert a kutatók becslése szerint a 66 millió évvel ezelőtti meteorbecsapódás a mexikói Yucatan-félszigeten (amely a dinoszauruszok háromnegyedét elpusztította) 425-1400 gigatonna szén-dioxidot bocsátott ki, elsavasítva az óceánokat és gyorsan felmelegítve a bolygót.
Ehhez képest az emberi tevékenység nyomán évente légkörbe kerülő 40 gigatonna szén-dioxidot korántsem tűnik elenyészőnek.
A klímaváltozás vulkánkitöréseket is okozhat, mert az emelkedő hőmérséklet csökkenti a lenti forró, olvadt kőzetekre nehezedő nyomást.
Hasonlóképpen, a jégsapkával rendelkező vulkánok is érzékenyebbek lettek a jégolvadás következtében lecsökkenő súlyterhelés miatt.
A globális felmelegedés a Föld minden pontját érinti, ez alól a vulkánok sem kivételek.
A melegedő jövőben tehát gyakoribbak és pusztítóbbak lehetnek a kitörések, amelyek csak tovább fokozzák a földi klíma kedvezőtlen megváltozását.
Mára már több, mint 700 millióan élnek olyan vulkánok 100 kilométeres körzetében, amelyek a jövőben kitörhetnek.
A túlnépesedés miatt a 21. században ez különösen igaz lesz: az emberek egyre közelebb jutnak a vulkánokhoz, sőt akár metropoliszok is épülnek hosszú ideje szunnyadó tűzhányóknál.
A vulkanológia nagy kihívása, hogy előre jelezhetőek legyenek a vulkánkitörések, aminek feltétele, hogy pontosan érzékelhetőek legyenek a felszín felé feltörő magma jelei.
Ez azért fontos, mert a készültségi fok így időben emelhető a legmagasabb szintre, illetve szükség esetén a lakosság időben és biztonságban hagyhatja el a veszélyes területet.
A klímaváltozás vulkánkitöréseket is okozhat, mert az emelkedő hőmérséklet csökkenti a lenti forró, olvadt kőzetekre nehezedő nyomást.
Hasonlóképpen, a jégsapkával rendelkező vulkánok is érzékenyebbek lettek a jégolvadás következtében lecsökkenő súlyterhelés miatt.
A globális felmelegedés a Föld minden pontját érinti, ez alól a vulkánok sem kivételek.
A melegedő jövőben tehát gyakoribbak és pusztítóbbak lehetnek a kitörések, amelyek csak tovább fokozzák a földi klíma kedvezőtlen megváltozását.