Az olvadási folyamat nem állítható helyre, nem visszafordítható, azonban mérsékelhető [15] - ez viszont inkább a megelőzés témakörébe tartozik.

A globális felmelegedés eddig legsúlyosabb mértékben az Északi-sarkvidéket sújtotta - a sarkvidék a Föld többi részéhez képest kétszer-háromszor gyorsabban melegszik - sőt, a jégtakaró gyorsabban olvad, mint ahogyan a hőmérséklet emelkedik.

A fagyott jeges és havas fehér felület ugyan sok napfényt visszaver, de az olvadt kék víz, illetve a jég és a hó olvadásával egyre több előbukkanó sötét felület viszont sokat elnyel és ezzel öngerjesztő módon külön hozzájárul az olvadáshoz.

Az emelkedő vízszint arra késztette a szakértőket, hogy az alkalmazkodás érdekében megoldási javaslatokat készítsenek és kivitelezzenek.

Hollandiában 9 millió embert kell megvédeni a tengervíztől - a gátépítések mellett cölöpökön fekvő és vízen úszó településekkel védekeznek.

Az óceániai Tuvaluban - ahol a legmagasabb pont 4.5 méter - a kultúrát és az identitást digitalizálva egy úgynevezett blokkláncra mentik és így teszik elérhetővé a helyiek számára, bárhol is laknak.

A tengerparton fekvő és a nagy esőzéseknek kitett városokat szivacsvárosokká alakítják át, ahol a csatornarendszer helyett nagy élő zöldfelületek nyelik és tárolják el a vizet, majd a nyári melegben onnan párolog el a víz, és hűti le a várost.

Az alkalmazkodás elkerülhetetlen lesz a jövőben, ezt már tudomásul vettük - a kérdés csak az, hogy a drága, kényszerű alkalmazkodás mellett mennyi energiát fektetünk a megelőzésbe, mert ez hosszú távon sokkal kevesebbe kerülne - nem csak anyagilag, hanem az okozott környezeti károk szempontjából is.

A jégtakaró olvadása az üvegházhatású gázok globális, drasztikus csökkentésével mérsékelhető.

Ez azt jelenti, hogy jelentősen csökkentenünk kell - sőt minél hamarabb be kell szüntetnünk - a nem megújuló energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) felhasználását és megoldást kell találnunk az erdőtüzek visszaszorítására és elkerülésére is.

Függetlenül attól, hogy milyen gyorsan vagyunk képesek csökkenteni a globális felmelegedésért felelős üvegházgáz kibocsátást, a melegedés jelenlegi mértéke (ami évtizedenként mintegy 0.2 Celsius-fok) valószínűleg nem fog csökkenni a következő legalább 10-20 évben.

Igen, egy nemzetközi kutatócsoport által készített "Exponential Climate Action Roadmap" 2019-es jelentés [13][14] szerint lehetséges: gyors gazdasági átalakulással és környezettudatos társadalmi szemléletváltással.

Milyen fontos összetevők szükségesek ehhez az élelmiszer-előállításban, a várostervezésben és a nemzetközi közlekedésben megvalósítandó változásokon túl?

Ezek hatalmas, országokon átívelő globális feladatok, azonban Te magad is sokat tehetsz!

Akkor érhetőek el eredmények, ha az emberek környezetvédelmi elkötelezettségükkel hatni tudnak a befolyással bíró döntéshozókra.

A környezettudatosság kormányzati és egyéni szinten sem egyszerű feladat, nagyon sok összetevőből áll.

A Circle Economy szervezet becslése szerint [9] a gazdaság körkörössé alakítása, illetve már a nyersanyag-kitermelés és fogyasztás 28 százalékos csökkentése lehetővé tenné, hogy teljesítsük a 2015-ös párizsi klímaegyezmény célját, és a felmelegedést 1.5 Celsius-foknál megállítsuk.

Az újrahasznosítás mértéke jelenleg képtelen lépést tartani a termelés növekedésével: az új megoldások térnyerése ellenére 2020-ban mindössze a megtermelt anyagok 8.6 százaléka került újrahasznosításra, miközben ez az arány 2018-ban 9.1 százalék volt.

A ma még nagyon népszerű "használd és dobd el" gazdaság nagyon megnehezíti (sőt lehetetlenné teszi) a párizsi klímacélok teljesítését, azonban ennek a rendkívül pazarló fogyasztási kultúrának a problémáit a legtöbb ország figyelmen kívül hagyja.

A klímavédelmi vállalásaikban a nemzetek leginkább a fosszilis tüzelőanyagok csökkentésére fókuszálnak, csak egyharmaduk fogalmazza meg a körkörös gazdaság bevezetését, miközben a nyersanyagok fogyasztása globálisan 70 százalékkal lépi túl a Föld megújulóképességét.

A fejlett országok lakosai hozzászoktak a világ minden tájáról történő gyors, de szennyezőbb termék kiszállításokhoz, ahelyett, hogy a termékeket országon belül, vagy még inkább lakóhelyéhez közeli szolgáltatóktól, termelőktől szereznék be.

Ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el, el kell felejtenünk a "használd és dobd el" kultúrát - amihez nemcsak a cégek, a vásárlók is kellenek: a tartós, jó minőségű, kevesebb hulladékkal járó termékek gyártása és megvásárlása, a bérlésen alapuló üzleti modellek kiszélesítése, a pazarlás csökkentése (a szükségtelen, vagy felesleges dolgok felhalmozása és az élelmiszer pazarlás is ide tartozik!) és az energiatakarékos életmód elősegítik a fenntartatóbb működést.

A termelés körkörössé átalakítása, az újrafeldolgozás termeléshez való felfejlődése és a megtermelt anyagok lehető legnagyobb mértékben újrahasznosítása, illetve az elektronikai és más termékek javíthatóságának biztosítása csökkenteni fogja a nyersanyagok felhasználását, amelynek része az is, hogy világszerte be kell tiltani az egyszer használatos műanyagokat, mert kezelhetetlen mennyiségük és értéktelen társadalmi megítélésük az emberi közösségeknek és a természetnek egyaránt komoly gondokat okoznak.

A termelés átalakításához már nem a fosszilis tüzelőanyagokra kellene támaszkodni, hanem el kell tolnunk a energiaátmenetet a zöldenergiák irányába és minden termelési szektort olyan fenntarthatóságot szem előtt tartó, hatékony, innovatív ötletekkel és megoldásokkal kell ellátni, amelyek segítik az alternatív energiák nagyobb mértékű felhasználását.

Az átalakuláshoz az is szükséges, hogy az állami ösztönzések, pályázatok és kiírások ne a nyersanyagok kitermelését jutalmazzák, hanem az újrahasznosított anyagok alkalmazását, azáltal pedig azok olcsóbbak lehessenek.

Az általunk kiváltott környezeti problémákat kizárólag mi tudjuk megoldani is.

A megoldásokat ismerjük, de azok komoly áldozatokkal fognak járni: át kell alakítanunk az életünket - környezettudatosabbá kell tennünk azt.

Egyesek megkérdőjelezik, hogy miért gond a földi átlaghőmérséklet 1-2 Celsius-fokos emelkedése, hiszen ha kimennek a szabadba, meg sem érzik ezt a különbséget.

A válasz a hőmérő-effektussal magyarázható. Esetünkben, ha hőmérsékletünk felszalad 1 Celsius-fokkal, már komoly hőemelkedésről beszélünk és nagyban romlik a közérzetünk. 2 Celsius-fokos emelkedésnél már egyértelműen lázas állapot áll fenn, ami agresszív betegséget jelez és azonnali kezelést igényel.

Ezt az is jelzi, hogy a WMO (az ENSZ Meteorológiai Világszervezete) 19. század közepétől számított adatai szerint [11] a valaha mért 20 legforróbb évből 18 az utóbbi két évtizedben volt.

Európában 2020-ban több, mint 1.2 Celsius-fokkal volt melegebb, mint egy átlagos 19. századi év, úgy, hogy közben a hideg tengeráramlatokat hozó La Niña hatása érvényesült, globálisan pedig 2016-os év osztozik a legmelegebb év címen a 2020-as évvel (2021-es adatok alapján [10]).

Az utóbbi 20-30 év óriási technológiai fejlődésének köszönhetően kényelmi, utazási, szórakozási lehetőségeink jelentősen kitágultak, de ehhez annak a Földnek a kizsákmányolása kellett, amelynek mérete és kapacitása eközben nem tágult az emberek igényeivel.

Sokszor halljuk a közhelyet, hogy "carpe diem" - élj a mának.

Önző módon mindent felélünk, ami elénk kerül és a legcsekélyebb módon sem érdekel minket, hogy mi marad az utódainknak.

Attól, hogy valamit nem tiltanak a rendeletek, még nem biztos, hogy szabad lenne megtennünk.

És ezt a felsorolást még hosszan lehetne folytatni...

Szintén hosszasan lenne sorolható annak a listája, hogy tudjuk mi lenne helyes, de mégsem csináljuk: tudjuk, hogy a ránk és a környezetre is káros a dohányzás, mégis dohányzunk, tudjuk, hogy milyen értékes az esővíz, mégis az utcára vezetjük ki, ismerjük a gyomirtók és a növényvédő szerek egészségünkre és a környezetre gyakorolt hatásait, mégis permetezünk velük, tudjuk, hogy károsak a cukros, vagy zsíros ételek, mégsem tudunk ellenállni nekik.

Pedig sokszor elegendő lenne egy kicsit rátekinteni magunkra és környezetünkre, gyakran elegendő a bonyolult és eszközigényes eljárások helyett az értő odafigyelés, a saját értékes tapasztalataink megosztása mások megsegítésére és mások tapasztalatainak, tanácsainak megfogadása saját életünk megkönnyítésére.

Az általuk megosztott tapasztalatok alapján a mindennapjaidba átültetett megoldások nemcsak költségtakarékosak lehetnek, hanem élvezetes időtöltések is - amellett, hogy eltölthet téged az elégedettségnek azzal az érzésével is, hogy környezettudatos módon élsz.

Hiszen nem kell azonnal a boltba szaladnod mindenért, nem kell megvenned a sok-sok adalékanyaggal megterhelt élelmiszert és azok csomagolóanyagait, nem beszélve a szállítással járó hatalmas energiaigényről és szennyezésről.

Mindenki maga döntse el, hogy melyiket választja, az azonban tény, hogy a jelenlegi életmódunkat nem folytathatjuk tovább változtatás nélkül.

Az egybefüggő jégtakaró a Föld számára rendkívül fontos, mert védőburkolatot képez a földfelületek és az óceánok felett.

Ezek a fehér felületek visszaverik a felesleges hőt az űrbe, így hűvösebben tartják a bolygót.

Ha az északi jégtakaró elolvad, ez a védőburkolat megszűnik és a természet elveszt ellenünk egy nagy csatát.

Vagy mi vesztünk el egy nagy csatát a természettel - így saját magunkkal - szemben?

Sokan közülünk az otthonukat sújtó katasztrófák - árvizek, aszályok, erdőtüzek, óriási viharok, környezeti szennyezések - következtében már klímavédelmi intézkedéseket követelnek.

Természetesen meg lehet várni ezeket a rendeleteket, de eközben nézzünk körül a saját házunk táján is: mi magunk mit tehetünk, hogy a kedvezőbb irányba tereljük a jelenlegi állapotot.

Sosem közvetlenül a láncfűrésszel, a műtrágyával, vagy egy új termék létrehozásával van gond, hanem a szemlélettel.

Időnként minden elvégzett munkánkat több szemszögből is meg kellene tekintenünk, ki kellene elemeznünk: milyen hatással van a környezetünkre és a természetre.

A tudást, a jó és rossz tapasztalatokat pedig át kell adnunk másoknak is (akiknek meg kell érteniük, be kell fogadniuk), mi a helyes út, meddig mehetünk el károkozások nélkül.

Globálisan csak úgy tudjuk a folyamatokat a helyes mederbe terelni, ha helyben, lokálisan felelősségteljesen, természetet megóvó módon cselekszünk.

Hogy ebben a tekintetben milyen sok lemaradásunk van, azt Gerald és Lee Durrell "Az amatőr természetbúvár" című, 1982-ben írt könyvének utolsó ("A jövő") fejezetéből származó idézet fogalmazza meg:

A különböző jövőbe mutató technológiák - a megújulók energiák befogása, a hőszivattyú, az elektromos autó, vagy a körforgásos gazdaság önmagukban nem fogják megoldani a környezeti válságot, de a megoldás részei lehetnek - mivel folyamatosan fejlődnek és egyre hatékonyabbak lesznek, együttes hatásuk már számottevő hatással bírhat [16].

Azonban csupán a technológia nem lesz elegendő ahhoz, hogy jövőnk élhető legyen - ehhez még elengedhetetlenül szükségesek az egyének és a társadalmak környezettudatos cselekvései is.

Amennyiben életmódváltásunk sikeres lesz, még sokáig lesz csodálatos otthonunk a Föld, benne élhető természettel és vele harmóniában élni megtanult emberrel.

A kibocsátáscsökkentési feladat hatalmas, ezért ahelyett, hogy kizárólag a kormányok együttműködésére és rendeleteire várunk, hallgassunk a szakértőkre, akik a döntéshozókon felül bennünket, a fogyasztókat is megszólítják:

Az olvadással járó változásokat az antropogén hatás idézi elő, ami az ember létrehozó, teremtő erejének tökéletlensége folytán nem várt káros reakciók láncolatának beindítását jelenti.

Átfordítva, ilyen hatások többek között a helytelen mezőgazdasági talajművelés, a helytelen erdőgazdálkodás és vízfelhasználás, a közlekedés, a bányászati tevékenységek, az építkezések rohamos növekedése és az ezekhez szükséges sok-sok energia, amelynek nagy része a fosszilis, nem megújuló energiahordozók elégetésével jön létre.

Ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el, el kell felejtenünk a "használd és dobd el" kultúrát - amihez nemcsak a cégek, a vásárlók is kellenek: a tartós, jó minőségű, kevesebb hulladékkal járó termékek gyártása és megvásárlása, a bérlésen alapuló üzleti modellek kiszélesítése, a pazarlás csökkentése (a szükségtelen, vagy felesleges dolgok felhalmozása és az élelmiszer pazarlás is ide tartozik!) és az energiatakarékos életmód elősegítik a fenntartatóbb működést.

A termelés körkörössé átalakítása, az újrafeldolgozás termeléshez való felfejlődése és a megtermelt anyagok lehető legnagyobb mértékben újrahasznosítása, illetve az elektronikai és más termékek javíthatóságának biztosítása csökkenteni fogja a nyersanyagok felhasználását, amelynek része az is, hogy világszerte be kell tiltani az egyszer használatos műanyagokat, mert kezelhetetlen mennyiségük és értéktelen társadalmi megítélésük az emberi közösségeknek és a természetnek egyaránt komoly gondokat okoznak.

A termelés átalakításához már nem a fosszilis tüzelőanyagokra kellene támaszkodni, hanem el kell tolnunk a energiaátmenetet a zöldenergiák irányába és minden termelési szektort olyan fenntarthatóságot szem előtt tartó, hatékony, innovatív ötletekkel és megoldásokkal kell ellátni, amelyek segítik az alternatív energiák nagyobb mértékű felhasználását.

Az átalakuláshoz az is szükséges, hogy az állami ösztönzések, pályázatok és kiírások ne a nyersanyagok kitermelését jutalmazzák, hanem az újrahasznosított anyagok alkalmazását, azáltal pedig azok olcsóbbak lehessenek.

A különböző jövőbe mutató technológiák - a megújulók energiák befogása, a hőszivattyú, az elektromos autó, vagy a körforgásos gazdaság önmagukban nem fogják megoldani a környezeti válságot, de a megoldás részei lehetnek - mivel folyamatosan fejlődnek és egyre hatékonyabbak lesznek, együttes hatásuk már számottevő hatással bírhat [16].

Azonban csupán a technológia nem lesz elegendő ahhoz, hogy jövőnk élhető legyen - ehhez még elengedhetetlenül szükségesek az egyének és a társadalmak környezettudatos cselekvései is.