Olajszennyezés, olajkatasztrófa
AZ OLAJKATASZTRÓFÁK A LEGNAGYOBB KÖRNYEZETI KATASZTRÓFÁK KÖZÉ TARTOZNAK.
A VÍZBE ÉS A TALAJBA KERÜLŐ OLAJ MÉRGEZŐ VEGYÜLETEIVEL ÉS A LEVEGŐTŐL VALÓ ELZÁRÁSSAL ELPUSZTÍTJA A VELE ÉRINTKEZŐ ÁLLATOKAT ÉS NÖVÉNYEKET.
ÉLETÜNK MINDEN TERÜLETÉN FÜGGÜNK A TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉSÜNK ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ SZÉNHIDROGÉNEKTŐL, AZONBAN A KŐOLAJ, A FÖLDGÁZ ÉS A SZÉN KITERMELÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSA FELBECSÜLHETETLEN KÖRNYEZETI KÁROKAT IS OKOZ.
MIT TEHETSZ?
A FÖLDI ÉGHAJLAT KEDVEZŐTLEN IRÁNYBA VÁLTOZIK ÉS EZ ELLEN NEKED IS TENNED KELL.
CSÖKKENTSD A NEM MEGÚJULÓ ENERGIAFELHASZNÁLÁSOD ÉS NYISS AZ ALTERNATÍV MEGOLDÁSOK FELÉ!
VÁLTS KÖRNYEZETTUDATOSABB ÉLETMÓDRA, ILLETVE TÁMOGASD AZOKAT A SZOLGÁLTATÁSOKAT ÉS SZERVEZETEKET, AKIKNEK FONTOS A KÖRNYEZETÜNK VÉDELME, AZ ÉLŐVILÁG MEGŐRZÉSE!
A kőolaj a Föld szilárd kérgében található, természetes eredetű, több ezer szerves vegyület keverékéből álló ásványi anyag, ami évmilliók alatt a nagy nyomás hatására az élő szervezetek bomlásával és átalakulásával keletkezett.
A kőolaj fejlődésünk meghatározó eleme: energiahordozóként és vegyipari alapanyagként is óriási potenciált jelent.
A fekete aranynak is nevezett kőolaj miatt háborúk törnek ki, birtoklása társadalmakat emel a pazarló jólétbe, hiánya pedig társadalmakat sodor a nyomorba.
A kőolaj nem megújuló energiaforrás és egyre fokozódó mértékű felhasználása következtében néhány évtizeden belül számítanunk kell egyre csökkenő kitermelhetőségére, végül kimerülésére (a www.worldometers.info statisztika [16] szerint 2022-től számítva kb. 41 évnyi készlet van még).
Eddig azonban nem várhatunk, mert a klímával foglalkozó tudósok, a környezetvédelmi szervek és a saját környezetünk klímájában tapasztalható szokatlan változások ugyanazt fogalmazzák meg:
A 18. század közepétől kezdődő ipari forradalomtól kezdve exponenciálisan növekvő felhasználással, szűk 300 év felhasználtuk gyakorlatilag az összes kőolajat (és később várhatóan a földgáz és a szén is hasonló sorsa jut), amelyet a Föld év százmilliók, sőt évmilliárdok alatt hozott létre.
Ez azt is jelenti, hogy néhány generációval később a kőolajra és az egyre fogyó többi fosszilis nyersanyagra az akkori emberek már nem számíthatnak többé - ezért is fontos, hogy már ma kövezzünk ki alternatív megoldásokat a jövő generációk számára, ne óriási energiaválsággal köszöntsön be számukra a szénhidrogén-mentes korszak.
Ehhez azonban nem járműveinkben és erőműveinkben kellene elégetni a fosszilis energiahordozókat, ezeket az élhetőbb, zöldebb jövőnk kiépítéséhez szükséges értékes anyagokat.
A kőolajnak rengeteg felhasználási területe van, de korántsem mindegyik okoz gondokat: például a műanyag polisztirol épület szigetelés komoly klímavédelmi előnyökkel jár: a hatékony hőszigetelés kulcsszerepet játszhat a klímaváltozás és a környezetszennyezés elleni harcban, ha elérjük, hogy az épületek hűtési-fűtési igénye jóval kevesebb (közel nulla) energiaigényű legyen (passzív házak) - ezzel a települések energiafelhasználása akár 40-50 százalékkal is csökkenthető lehetne.
A kőolaj problémás oldalai leginkább az energiatermelés, az üzemanyagként történő hasznosítás, az egyszer használatos műanyag termelés, illetve a kitermelésekor, szállításakor bekövetkező balesetek.
A legnagyobb környezeti katasztrófák közé tartozik, amikor egy mélytengeri fúrótoronynál gondatlanság, vagy baleset következtében a tengerbe olajbeömlés következik be, vagy ha egy olajszállító tanker zátonyra fut, vagy valamilyen más módon megsérül és az olaj a tengerbe kerül [23][24].
A tengeri és tengerparti élővilág azonnali segítségre szorul, mert az olaj rátapad az állatokra és növényekre egyaránt.
A tengerparti növények talaja, gyökerei és levelei is telítve lesznek a mérgező, fotoszintézist gátló olajjal fertőzött vízzel és lassú pusztulásra ítéli őket.
A halak, a madarak, és más tengerparton élő állatok az olajtól átitatva mozgásképtelenek lesznek és légzőrendszerük is végzetesen károsodik.
Az olaj általában a víz felszínén úszik, elzárva ezzel a oxigén bejutását a vízbe, de a tengerbe kerülő üledékszemcsékre tapadva lesüllyedhet a tengerfenékre is és az ottani élővilágot is tönkreteheti [19].
A kőolaj számos mérgező vegyületet tartalmaz, ami szív- és immunbetegséget, fejlődési rendellenességet, sőt akár halált is okozhat.
Ez azért van, mert az utóbbi évtizedekben teljes mértékben függők lettünk általuk.
A kőolaj kitűnő alapanyag, a szénnel és a földgázzal együtt (még ma is) nagy mennyiségben elérhető, jó hatásfokú energiaforrások, ezért a gazdasági szektorok ráépítették technológiai fejlődésüket.
Óriási összegeket fektettek bele az ipari gyártási folyamatokba, a közlekedés minden ágazatába és a mezőgazdaságba.
Az idő is szorította a gyártókat, mert egyre növekvő népességet ki kellett szolgálni, aki az elhelyezési és élelmezési igények mellett szomjazott a kényelemre és jól reagált technikai újításokra is.
Az utóbbi években azonban egyre inkább látjuk, hogy a fosszilis energiahordozóknak köszönhető robbanásszerű fejlődés nem tarthat a végtelenségig.
Roppant pazarlóan bánunk az energiával, a magasra törő vásárlói igények mindenáron kiszolgálása elvakított bennünket - a könnyen kinyerhető földi erőforrásokra helyeztük a hangsúlyt, nem foglalkoztunk az újrafeldolgozással.
A lineáris gazdaság - amelyben az életszínvonalat a fogyasztás és a folytonos növekedés garantálja - olyan nagy környezeti szennyezéssel jár együtt, amely megváltoztatja a földi klímát és veszélyezteti a természeti rendszerek működését.
Változtatnunk kellene, csakhogy az általunk felépített fejlődési rendszernek igen nagy a tehetetlensége.
Az emberek megszokták a kényelmet, a technikai fejlődés vívmányait, a korlátlannak tűnő felhasználható energiát és ezekről nem akarnak lemondani.
Nagyon nehéz feladat a rengeteg közúti járművet, a mezőgazdasági és ipari nehézgépeket, a hajókat és a repülőgépeket - tehát a szállítás szektorát - tisztábbá tenni, részben, mert az ezt kiváltó megoldások vagy gyerekcipőben vannak, vagy olyan drágák, hogy nagyon sokan nem tudják megfizetni, vagy mert az óriási járműparkot egyszerűen nem lehet kiváltani, vagy lecserélni - meg kell várni, amíg kiöregszenek.
Ehhez azonban az is kellene, hogy új, fosszilis energiával hajtott jármű már ne készüljön.
Az energiatermelés a jól kipróbált fosszilis energiáról nem akar lemondani az energiatárolás megoldatlansága és a környezeti sajátosságok miatt bizonytalan megújuló erőforrásokért (pl. nincs mindig szél, vagy napsütés, emellett az általuk kinyert energia nem mindig akkor és ott kell, amikor és ahol előállítják), illetve azért, mert sok fosszilis erőmű az utóbbi egy-két évtizedben épült fel és leállításuk a hatalmas értékű befektetések eltékozlásával járna.
Az is nagy kérdés, hogy az iparosodás előtt álló Afrika, India és más fejlődő régiók melyik erőforrásra fogják alapozni fejlődésüket - a jól kipróbált, működő fosszilist választják, vagy a ma még sok fejlesztés előtt álló megújulót?
Aztán beszélhetnénk még az óriásira duzzadó városok nyersanyag igényéről, a mértéktelen húsfogyasztás miatt természettől elvett hatalmas területekről, az élelmiszerrendszer gigantikus pazarlásáról, vagy a lineáris gazdaságból fakadó hulladékhegyekről.
Rengeteg a kérdés és rengeteg a feladat.
A döntéshozókon óriási a nyomás, mert úgy kell megoldaniuk a zöldátmenetet (a megújuló és a tiszta energiaforrásokra való áttérést), hogy az emberek elvárt kényelme ne csökkenjen és az átalakulás közben a természet se menjen tönkre.
Sürget bennünket az idő, mert ha holnaptól többé semmilyen üvegházgázt nem engednénk a levegőbe, a légkörben ma jelenlévő többlet üvegházhatású gázok a következő évtizedekben szinte biztosan fenn fogják tartani a klímaváltozás ütemét.
Az olajszennyezés felszámolása hosszadalmas, drága, rendkívüli alaposságot igénylő feladat.
Az eltakarítást olyan tényezők befolyásolják, hogy milyen jellegű az olaj természetbe való bejutása, milyen meleg a víz, illetve milyen jellegűek az érintett partszakaszok.
Az eltávolítás többféle módon történhet: mikroorganizmusokkal történő biológiai helyreállítással, repülőgépekről és hajóról olajfoltokra permetezett diszperziós, lebontást segítő anyagokkal, vagy tengerparton és szárazföldön a manuális eltávolítás kézi szerszámokkal és vödrökkel.
Használható módszer frissen kiömlött olajnál az égetés is, de ez veszélyes módszer, mert az oxidáció folyamán mérgező gázok keletkezhetnek.
A természetes öntisztulás is egy lehetséges megoldás: ekkor a természetre bízzák a helyreállítást.
Az olaj idővel elpárolog, vagy lebomlik komponenseire, de ez nagy katasztrófánál nem lehet megoldás, mert a tengeri és tengerparti élővilág működése külső beavatkozás nélkül egyáltalán nem, vagy csak felbecsülhetetlen természeti károkkal tud helyreállni.
A kőolajjal és más fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos helyreállítási teendők a vízbe és talajba kerülő olaj mellett a levegőhöz is kapcsolódnak.
Az emberi tevékenységekkel összefüggő - túlnyomórészt a fosszilis energiahordozók felhasználásából eredő - évente kibocsátott szén-dioxid mennyisége közel 40 milliárd tonna. Ezt az értéket mindenáron csökkentenünk kell, mert üvegházgáz kibocsátásunk a globális felmelegedés legfőbb oka.
Már közel négy évtizeddel ezelőtt felismerték az üvegházhatású gázok klímára gyakorolt kedvezőtlen hatását (sőt, a 2000. évi davosi Világgazdasági Fórumon a klímaváltozást már az emberiség legnagyobb kihívásának nevezték), illetve azt, hogy stabilizálnunk kellene a légkör összetételét.
A klímaváltozást elsősorban a környezetszennyező emberi tevékenységek csökkentésével lehetne csillapítani.
Ez azonban az emberi populáció növekedése, illetve a gazdasági növekedés és az életszínvonal emelkedése miatt – amelyekről eddig egyetlen ország sem volt hajlandó lemondani – csak akkor lenne elképzelhető, ha jelenlegi technológiáktól eltérő, forradalmian új működési elvek szerint működő - üvegházhatású gázokat nem emittáló - energiatermelő rendszereket, ipari és mezőgazdasági termelő technológiákat tudnánk bevezetni.
Erre vannak ugyan reményeink (számos világcég végez ilyen jellegű technológia-fejlesztéseket), mégis, ma még azt kell célul kitűzni, hogy minden lehetséges jelenlegi eszközünkkel próbáljuk meg csökkenteni az alkalmazott termelési folyamatok szén-dioxid-kibocsátását és növelni a szén elnyelését, mert olyan hatalmas mennyiségű üvegházgázt bocsátottunk ki már eddig és bocsátunk ki ma is a légkörbe, amit egyhamar nem fogunk tudni kivonni belőle.
A "Fridays for Future" [4] világméretű mozgalom Greta Thunberg, a híres környezetvédő aktivista inspirációjára jött létre és többek között azt követeli, hogy korlátozzuk 1.5 Celsius-fokban a Föld felmelegedését.
A mozgalom a világ minden táján tüntetésekkel hívja fel a figyelmet, hogy a természet pusztítása és a fokozódó klímaválság megfékezése csak radikális rendszerszintű változásokkal érhető el.
A kezdeményezés lenyűgöző, a kívánt rendszerszintű változás azonban csak arra elég, hogy egy-két generációval kitolja a természeti katasztrófa bekövetkeztét, mert a sarkvidéki jég olvad, a permafroszt felenged, a szélsőséges időjárás pokoli erdőtüzeket gyújt be, illetve óriási viharokkal és esőzésekkel településeket áraszt el.
A megoldás nem a környezetszennyezés lassításában és a klímasemlegesség elérésében van, hanem a klímaváltozást kiváltó okok feltárásában és azok megszüntetésében.
Ennek egyik fontos eleme a természet tehermentesítése (fosszilisenergia-felhasználás-, nyersanyagigény- és hulladékképződés csökkentés) a fenntartható körkörös gazdaság kiépítésével, a másik a légkörben felhalmozódó, felmelegedést okozó szén-dioxid (és metán) kivonása.
Létezik egy elv, a "cradle to cradle" (bölcsőtől-bölcsőig, amely alapítói prof. dr. Michael Braungart folyamatmérnök és vegyész, illetve William McDonough építész), amely a természetre épül [14] - a természetben ugyanis a biológiai ciklusok nem hagynak maguk után hulladékot.
A jelenleg még domináns lineáris gazdaság a bölcsőtől-sírig elvet vallja, amelyhez mindig új nyersanyagokra van szükség és a folyamat végén a termékek a szemétben végzik.
Azonban nyersanyagok csak véges mennyiségben állnak rendelkezése, illetve a keletkező hulladék a környezetet szennyezi be.
A bölcsőtől-bölcsőig elv a lineáris gazdaság ellentéte: a termékekben felhasznált értékes erőforrásokat nem pazarolja el, hanem környezetbarát termeléssel és megújuló energia használatával újrahasznosítja.
Ehhez az szükséges, hogy a termékeket úgy tervezzük meg, hogy kémiai és fizikai folyamatokkal teljesen újrahasznosíthatók legyenek, illetve a nyersanyagok visszaszerzése érdekében gyártóknak vissza is kell venniük a termékeket - ezért a termékek nem megvásárolhatóak lennének, hanem letéttel, bérléssel, vagy lízingeléssel lennének megkaphatóak.
A természet működését utánozni próbáló körkörös gazdaságban tehát a felhasznált erőforrások hosszabb ideig és sokkal több cikluson keresztül maradnak a rendszerben, csökkentve ezzel a felhasznált nyersanyagok, illetve a hulladék mennyiségét (figyelembe véve azt, hogy egy elhasználódott anyag (például egy elrozsdásodott vasanyag) sosem használható újra teljes mértékben).
Az emberi társadalom működési modellje egészen az ipari forradalomig igazodott a természethez és a körkörös gazdasághoz - a fosszilis energiahordozók indították el azt a folyamatot, amely kibillentette az emberiséget a természet körforgásosságából.
Kétségtelen, hogy a korábban elképzelhetetlen mennyiségű energia felszabadulása rendkívül komoly hozadékkal is járt, hiszen ennek köszönhetjük a mai napig szinte hihetetlen nagyságokat elérő fejlődésünket.
Mára azonban már elértünk arra a technológiai szintre, hogy képesek vagyunk visszatérni körkörös gazdasághoz, de ezt a korábbiaktól eltérő módon kell kiviteleznünk, mert egy maitól teljesen eltérő rendszer nem igazodhat többé a fogyasztásra ösztönzéshez és a folyamatos növekedéshez.
Egy adott tárgy szolgáltatására (legyen akár kerékpár, nyomtató, vagy sarokcsiszoló) a jövőben is szükség lesz, de két dologban másként kell elképzelni: tartósra, hosszú élettartamúra kell tervezni a termékeket és biztosítani kell javíthatóságukat, illetve sok termék esetében elegendő a kölcsönzés, nincs szükség a megvásárlására és birtoklására: ezek ugyanis csak a nyersanyag kintlévőséget növelik, illetve további termelést és fogyasztásra ösztönzést generálnak.
A kevesebb gyártás következtében a dolgozók nem kerülnek az utcára, mert a munkaerő át fog csoportosulni a szolgáltató szektorba.
Ma még foggal-körömmel védjük a munkahelyeket az állattenyésztéstől az autógyártásig - azonban ha az embereknek biztosítani lehetne azt a tudást, amely képessé teszi őket aktívan részt venni az átalakulásban, akkor ők maguk dönthetnének sorsuk felől, tehát hogy az átalakulás ne csak megtörténjen velük.
Kétségtelen, hogy az átalakulásban az államok és az üzleti szférát meghatározó piaci szereplők fognak dominálni, de ne felejtsük el, hogy minden termelés és szolgáltatás alapja a felhasználó (vagyis a vásárló), aki tudatos vásárlásával - tehát pénzével - komoly befolyással lehet a körkörös gazdaság alakulására, kimenetelére.
Az átalakuló gazdaságban aktívan résztvevő fogyasztónak kínálni kell olyan alternatívákat, amelyek jobbak - és fenntarthatóbbak - az eddiginél, ehhez azonban a fogyasztóénál egy szinttel feljebb kell lépni és felül kell vizsgálni az üzleti modellt: például hogyan lenne lehetőségük az embereknek autó nélkül munkába járni, vagy gyermeküket iskolába vinni, hogyan lehet előteremteni a kedvező kondíciókat és juttatásokat lakásuk, házuk fenntarthatóbbá tételéhez.
A körkörös gazdaság kiépítésével párhuzamosan egy másik elengedhetetlen követelményt is teljesítenünk kell a földi klíma stabilizálása érdekében: ki kell vonnunk a légkörből az általunk belepumpált üvegházgázokat.
Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha sikerül visszafogni az emberi tevékenységek további üvegházgáz kibocsátását is.
A szén-dioxid légkörből való kivonásának (CDR - Carbon Dioxide Removal) egy részét a természetre bíznánk a természetes karbonelnyelők – az óceánok, az erdők és a talajok [22] – védelmét és helyreállítását megcélzó projektekkel (amelyek az egyre súlyosbodó környezeti, biodiverzitási válság kezelését is előremozdítanák), illetve jelenleg nem ismerünk náluk jobb szén-dioxidot légkörből kivonó megoldást.
A szén-dioxid kivonás másik - mesterséges - eszköze a DAC (Direct Air Capture) technológia: turbinák segítségével mozgatják át a levegőt és szűrik ki a szén-dioxidot a levegőből.
A folyamatos fejlesztés alatt álló DAC drága és jelenleg világszerte évente csak mintegy 0.1 millió tonna szén-dioxidot képes kivonni a levegőből (az emberi tevékenységgel összefüggő, évente kibocsátott szén-dioxid mennyisége ennél négyszázezerszer több, közel 40 milliárd tonna), de a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a fejlett akkumulátorokkal és a hidrogén-elektrolizátorokkal együtt segíteni fogja a nettó nulla emissziós energiarendszerre való átállást.
Létezik továbbá a CCS (Carbon Capture and Storage) technológia, amely elsősorban gyárak, erőművek kibocsátásának csökkentésére használható szén-dioxid-leválasztó, -tároló és -hasznosító technológia.
A megkötött szén-dioxidot tárolni kell; ennek egy megoldása a szénmegkötés mélységi geológiai tárolókkal: a szén-dioxidot cseppfolyósítva leszivattyúzzák mélyen a földbe, a kőzetek üregeibe, vagy az olaj- és földgáztelepek kiürült porózus földtani közegeibe.
Még messze járunk attól, hogy a CCS technológia áttörést hozzon, mert leginkább a fosszilis energiával működő erőművek veszik igénybe a technológiát (a 36 millió tonna CCS technológiával történő szén-dioxid befogását jelentős részben szénnel és földgázzal kapcsolatos erőművek teszik ki), illetve a technológia drágasága miatt a fejlesztések gyakran felfüggesztésre kerülnek arra hivatkozva, hogy gazdaságilag nem kifizetődőek.
A CCS technológiának az is gátat szab, hogy kevés célzott állami támogatás van fejlesztésükre és kiépítésükre, illetve túl alacsony a szén-dioxid-kibocsátás ára, így nem éri meg a befektetni a drága technológiákba.
Geológus szakértők kutatásai szerint földtanilag és műszakilag biztonságosnak tekinthető a szén-dioxid mélységi tárolása, mert a jól megválasztott tárolók geológiai időskálán is mérhető ideig képesek megtartani a leszivattyúzott gázt.
Azonban arra senki sem tudhatja a választ, hogy mi lesz a jövő emberével, ha az addigra rég elfeledett föld alatti üregekből pl. egy földrengés hatására kiszabadul a bezárt hatalmas mennyiségű szén-dioxid...
A környezetvédelmi aktivisták is szkeptikusak a CCS technológiával szemben, mert a jelenleg megfizethető technológia az egyébként is környezetkárosító erőműveknél kerülne bevezetésre - ezzel ugyan elérhető a szénerőművek zöldre festése, de a bányászattal és égetéssel járó környezetpusztítás és levegőszennyezés továbbra is aggasztóan jelen marad.
Jelen pillanatban nincs olyan emberi technológia, amely hatékonyan fel tudná venni a harcot a csillagászati mennyiségű szén-dioxid kibocsátásunkkal.
Ráadásul az üvegházhatású gázok kibocsátásáért elsősorban felelős fosszilis energiahordozók az előrejelzések szerint még évtizedekig nélkülözhetetlenek lesznek az energiaellátásban.
Minden másnál messze hatékonyabb megoldás az lenne, ha használatukat minél hamarabb a lehető legalacsonyabb szintre vissza tudnánk szorítani.
Ez azért lenne hatékony és pénzkímélő megoldás, mert szén-dioxid kilogrammra vetítve a kibocsátás visszafogása sokkal kevesebbe kerül, mint a szén-dioxidot kivonó negatív emissziós üzemek alkalmazása, illetve a kibocsátás által okozott környezeti károk már most is akkorák, hogy pénzben fel sem lehet mérni őket.
Egyesek úgy vélik, hogy az éghajlatváltozás már elszabadult és a klímaválság enyhítéséhez, a gazdasági károk csökkentéséhez drasztikusabb megoldásokra van szükség.
Ennek érdekében létrejött a geomérnökség [17][18], amelynek két csoportja van: a kimenő energia növelése (a már említett CDR technológiák) és a beérkező energia csökkentése (SRM - Solar Radiation Management - szoláris geomérnökség).
Az SRM technológiák a Földre érkező, felszínt melegítő napsugárzás intenzitását hivatottak csökkenteni.
Szó van itt világűrben történő leárnyékolásról, felhőfehérítésről, az óceán felhabosításától, vagy a sztratoszférába fényvisszaverő kén-dioxid, vagy krétapor (kalcium-karbonát) juttatásáról.
A sztratoszférás elgondolások a vulkánok működésén alapulnak, a vulkánkitöréskor a magaslégkörbe kerülő anyagok ugyanis néhány évre átlagosan akár 1 Celsius-fok globális átlaghőmérséklet-csökkenést képesek kiváltani.
Érezhető, hogy az SRM technológiák olyan bizonytalan vészmegoldások, amelyek a légköri folyamatok megzavarásával és a földi élethez nélkülözhetetlen napsugárzás befolyásolásával nagyban beavatkoznának a bolygó életébe.
Számos egyetemi és kutatóintézeti tudós [5] hangsúlyozza, hogy a napsugárzás hatásának mérséklését célzó megoldások lehetséges hátrányai messze meghaladják az előnyöket, ezért sürgetik, hogy nemzetközi egyezményben szüntessék be az SRM technológiákkal kapcsolatos mindennemű kísérletezést.
Jelenleg nincs semmilyen globális szabályozás - bárki hozzáláthatna a technológiával való kísérletezéshez (és rendelkezik az ehhez szükséges anyagiakkal), ha úgy érzi, hogy a felmelegedés veszélyezteti vállalkozását, profitját.
A geomérnökség bolygónk energiaegyenlegébe beavatkozó megoldásai roppant kockázatos, kétséges kimenetelű tüneti kezeléseknek tekinthetőek, amelyek elfedik a valódi problémát annak megoldása helyett.
Az eszméletlen nagy üvegházgáz kibocsátásunk.
Csökkentsük a kibocsátásunkat, illetve használjuk és fejlesszük a szénkivonás- és megkötés biztonságos technológiáit, mert csak ezek vezethetnek olyan eredményre, amelyek nem teszik tönkre a földi életet.
Az országok tekintetében háromféle globális felmelegedés megállításával összefüggő, kibocsátásainkat korlátozó fogalom van.
A szénsemlegesség nem igényel kibocsátás csökkentést (sőt a kibocsátás növekedhet is), de mindet ellentételezni kell (szén-dioxid elnyelő környezetvédelmi projektekbe való befektetéssel, illetve karbonkredit vásárlásával).
A nettó zéró kibocsátás során ténylegesen csökken a kibocsátás, emellett az ország annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, amennyit el is nyel, illetve befektet ellentételező projektekbe is.
A zéró kibocsátás során egyáltalán nincs károsanyag kibocsátás.
Ez utóbbi minden ország esetében még nagyon messzi cél.
Ezek a fogalmak azonban nemcsak az országokra, hanem az állampolgáraikra is értelmezhetők.
Ezzel amellett, hogy megkönnyíted országodnak a kibocsátáscsökkentés óriási feladatát, a környezetnek is jót teszel!
Az EASAC (Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete) 2018-ban nyilvánosságra hozott jelentése [7] kiemelte a klímavédelmi intézkedések lassúságát, amely késlekedése többek között arra a hitre támaszkodik, hogy a technológia majd időben megoldja a gondokat.
A jelentés kifejtette azt is, hogy közvélemény és a politikai döntéshozók nincsenek tisztában azzal, milyen jelentős szén-dioxid-kibocsátás-csökkentésre van szükség a 2015-ös párizsi klímaegyezmény céljainak eléréséhez, lényegében hogy mindenképpen 1.5 fok alatt tartsuk a hőmérséklet emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest.
Ennek érdekében az EASAC számos negatív emissziós technológiát elemzett, amelyek a következők:
Ahhoz, hogy mérsékelni tudjuk (sőt megállítsuk) a felmelegedést, várhatóan mindegyik légköri szén-dioxid csökkentő technológiát figyelembe kell venni amellett, hogy nem várhatjuk kizárólag ezektől a megoldást - mindenekelőtt mindannyiunknak csökkentenünk kell a kibocsátásunkat.
Végeredményben tehát feltétlenül szükség van a szén-dioxid-megkötő technológiák fejlesztésére és alkalmazására, de a számítások szerint [8] 30 ezer nagy méretű, eszméletlenül drága (15 ezer milliárd dollár befektetéssel járó) szén-dioxid-megkötő üzemre lenne szükség ahhoz, hogy semlegesítsük jelenlegi éves globális szén-dioxid-kibocsátásunkat.
Ha ennek csak egynegyedét akarnánk kivonni (10 gigatonnát - vagyis 10 milliárd tonnát), akkor ehhez annyi energia kellene, amennyi a emberiség jelenlegi teljes felhasználásának egyhatodával egyenlő - és ehhez még hozzáadódik a rendszer kiépítéséhez szükséges hatalmas mennyiségű nyersanyagigény is.
A CDR egyes technológiái tehát komoly előnyökkel és járulékos haszonnal járhatnak, mások alkalmazása kompromisszumokkal - környezeti kockázatokkal, élelmiszer-ellátási-, vagy energiahatékonysági problémákkal jár.
A kőzetek, a szilikátok mállása a Föld termosztátjának egyik eleme - fontos tulajdonsága, hogy szén-dioxidot von ki a légkörből. Ez természetes úton úgy működik, hogy minél több a szén-dioxid van a légkörben, annál melegebb az éghajlat és annál gyorsabb a vízkörforgás, viszont annál nagyobb a mállás is, ami csökkenti a szén-dioxidot. Ez azonban csak hosszabb távon (földi léptékben) működik - ha nagyobb a hozzáadás, nagyobb a kivonás is. A kőzetmállás Felgyorsításának kísérletezésével viszont érdemes foglalkozni - minden megoldásra szükség van, ami hozzá képes járulni a légköri szén-dioxid koncentrációjának csökkentéséhez.
Mindent összevetve annyi bizonyos, hogy minél nagyobb mértékben és minél hosszabb ideig haladja meg a földi átlaghőmérséklet az 1.5 Celsius-fokot, annál nagyobb mértékben kell később ezekre a szén-dioxid eltávolítási módszerekre támaszkodnunk.
A szkeptikusok attól tartanak, hogy a szén-dioxid-megkötő rendszerek ígérete akadályozhatja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért vívott harcot – ez azonban egy olyan csapdahelyzet, amelyet az emberiségnek mindenképpen el kell kerülnie.
Az ipari, mezőgazdasági, közlekedési és háztartási szektorokban az utóbbi évtizedekben megmutatkozó, robbanásszerű technológiai fejlődés vitathatatlanul a kőolaj szerteágazóan sokrétű felhasználásának is köszönhető.
De sajnos ennek a fejlődésnek árnyoldala is van, mert a kőolaj minden életciklusa környezeti szennyezéssel jár együtt: kitermelése, finomítása és felhasználása (közlekedés, energiaipar, műanyaggyártás, petrolkémia) is.
Mindezek mellett a természetbe kerülő olajszennyezéseken túl tárolása, szállítása és elhasználódása (pl. fáradt olaj) utáni megsemmisítése is komoly környezeti teher.
Vagy más megközelítésben:
Minél hamarabb történik meg ez, annál több esély van arra, hogy képesek leszünk helyreállítani a Föld általunk elszenvedett borzalmas sebeit.
A fosszilis üzemanyagoktól való függőségünk megszüntetése nemcsak a klímára lenne jó hatással, hanem az erőszakos versengéseket is mérsékelné: megszűnne egy komoly kiváltó ok.
Az eredmények eléréséhez mindenekelőtt szükséges a környezettudatos szemléletmód, mások meggyőzése és olyan befolyásos személyek, illetve szervezetek támogatása, akik szem előtt tartják a környezetvédelmet, az élővilág megőrzését.
A passzív ház olyan építési szabvány, amelynek célja, hogy minimálisra csökkentse az épület energiaveszteségét, ezért kiemelt hangsúlyt fektet a jó hőszigetelésre, a légzárásra és a megfelelő ablakokra [29]. A kívánt hőmérséklet eléréséhez szükséges viszonylag kis hőmennyiséget kívülről elsősorban a napsugárzásból fedezi, belső hőtermelésének jelentős részét pedig az emberek és az elektromos készülékek által termelt hőnek köszönheti. A passzív házakban az energiahatékonyságot a helyiség környezetének szabályozásával érik el, például a belső hőmérséklet és a szellőzés irányításával - tehát a levegő frissen tartásához megmozgatott légtömeg utánfűtésével, vagy utánhűtésével. A passzív ház számos előnnyel jár, mint például alacsony fűtési és hűtési költségek, környezetbarát működés és magas beltéri komfort. Építése költsége általában drágább – és csak hosszabb távon válik kifizetődővé - azonban fenntarthatósága miatt a jövőbe mutató házépítési módszerek közé tartozik.
Az aktív ház az energiahatékonyság további szintjét képviseli a passzív házhoz képest. Az aktív házakban a megújuló energiát és az energia visszanyerését is beépítik az épület rendszerébe [30]. Például használhatnak napelemeket vagy szélenergiát az elektromos energia termelésére, valamint hőszivattyúkat, napkollektorokat vagy geotermikus energiát a fűtésre és a hűtésre. Az aktív házak célja az épület energiafüggetlenségének elérése, azaz, hogy önellátó legyen és kevés vagy nulla hálózati energiát fogyasszon. Ez általában magasabb beruházási költséget eredményez, de hosszú távon jelentős megtakarítást eredményezhet. Környezetbarát épület fűtési/hűtési technikái miatt a passzív házhoz hasonlóan elterjedése hozzájárul a globális felmelegedés enyhítéséhez.
Az Earthship ház olyan önellátó, fenntartható lakóház, amely jelentős mértékben csökkenti az energiafogyasztást és környezetbarát módon működik [28]. Jellemzően újrahasznosított és természetes anyagokból készül, például régi gumiabroncsokból, üvegpalackokból, konzervdobozokból és más hulladékból. Ezeket a hulladékokat az építés során a falakba építik be és azok szigetelő és hőtároló tulajdonságait használják ki.
Hogyan lesznek az Earthshipek önfenntartó épületek?
Az Earthship koncepciót világszerte több helyen alkalmazzák, és egyre népszerűbb választás a környezettudatos és fenntartható építészetben. Ezek az épületek kiváló példák arra, hogy az emberi kreativitás és az innovatív gondolkodás hogyan kombinálódhat a környezettudatos tervezéssel, hogy csökkentsék az épületek környezetre gyakorolt hatását.
Igazán energiatudatos ház építése azonban nem az alapanyagok és a gépészeti eszközök beszerzésével, hanem a megfelelő telekválasztással kezdődik, ahol figyelembe kell venni a tájolást és a fekvést.
A déli tájolás és a sok délre néző ablak több befogott napenergiát jelent, dombos vidéken a déli lejtő szintén több napsütéssel jár és csillapítja az északi szél erejét is.
A kert logikus bezöldítése szintén fontos: észak felől télen lombjukat megőrző örökzöldeket célszerű ültetni, amelyek megvédenek a hideg északi széltől, déli oldalon viszont nagy lombkoronájú, lombullató fák a célszerűek, amelyek a nyáron árnyékukkal tompítják a nagy meleget, télen viszont csupasz ágaikon átsüt a melengető nap.
Nemcsak a passzív házak mutatnak a jövőbe, illetve Earthship-hez hasonlóan vannak más olyan természetes, vagy újrahasznosított anyagokból készülő, környezetbarát kialakítású, megújuló energiaforrásokkal működtetett, minimális környezetterheléssel lakható házak, amelyek amellett, hogy földrengés biztosak, segítenek csökkenteni a környezeti lábnyomunkat.
Nemcsak a passzív házakat lehetséges természetes módon energiahatékonyan működtetni, minden háznál jelentősége van a tájolásnak, a fekvésnek és az árnyékolásnak.
A lakás / ház déli irányba tájolása és a nagyobb átlátszó (üveg)felületek kialakítása sok napenergiát enged be a lakótérbe.
A túlzott nyári felmelegedés ellen a nagyobb lombozatú fák, a növények (például a fű) nyírásának ritkítása, illetve a különböző árnyékolási megoldások nyújthatnak enyhülést.
Az energiatakarékos megoldásokat egymással kombinálva is alkalmazhatjuk. Nem kell a "tökéletes megoldásra" várni. Tegyünk kis lépéseket, de azokat rendszeresen!
A fejlett országok többségében elindult egy határozott állásfoglalás a fenntartható, megújuló energiák felé.
A fejlődő országokban azonban korántsem egyszerű a váltás, mert korszerűsödő területeik még csak most érnek el arra a szintre, hogy elérhetik a technológia alapvető eszközeit (pl. közlekedés) és megengedhetik maguknak a kényelmesebb életmódot.
A korszerű, megújuló technológiát nem fogják tudni megfizetni (illetve azt még ki is kellene építeni), ezért várhatóan a jól bejáratott fosszilis energiához fognak fordulni.
A fejlett országok polgárainak példamutató, egyéni környezettudatos hozzáállása mellett a fejlett országok kormányainak támogatnia kell a fejlődőeket a megújuló energiákra történő minél gyorsabb átmenetben, hiszen az éghajlatváltozás és a vele járó felmelegedés minden országra egyformán kihat.
Az Amerikai Egyesült Államok Energiainformációs Ügynökségének (EIA) kutatói 2021-es jelentésükben [6] korántsem optimisták: véleményük szerint még évtizedekig tovább bővülhet a globális olaj-, gáz- és szénipar és még 2050-ig sem várható, hogy a fosszilis energia használata és az emisszió tetőzni fog. Miért?
Mert az energiahatékonyság javulása ellenére a globális népesség- és gazdasági növekedés hatására a világ energiafogyasztása a következő három évtizedben tovább fog emelkedni, illetve mert a feltörekvő és fejlődő országok felzárkóztatása, igényeinek és termelésének bővülése az ipari és szállítási szektorok esetében a következő évtizedekben jelentősen (akár 50 százalékkal) meg fogják növelni az energiafogyasztást, ezzel együtt pedig a fosszilis energiahasználatot is.
Ezt az előrejelzést azonban a globális kormányzati klímavédelmi döntések módosíthatják, illetve az az emberek szemléletváltása is elengedhetetlenül szükséges a változások pozitív irányba történő elmozdulásához.
Azért jó, követendő példa is van, például Marokkó a megújuló erőforrások szükségességére és kiépítésére: két évtizede még az importált olajtól és földgáztól függő Marokkó 2020-ban már szükségletei 40 százalékát saját területein termeli meg, a világ legnagyobb naperőművét is tartalmazó megújulóparkjaiban [29]. Hogy ez miért nagyszerű? Mert a nap-, szél-, víz- és geotermikus energia az elterjedése után olcsóbbá fog válni, a városok pedig csendesebbek és tisztábbak lesznek.
Az évmilliók során az őstengerek mélye az elpusztult élőlényekből a rájuk rakódott üledék és az óriási nyomás segítségével létrehozta a mérgező vegyületekkel telített kőolajat - és a túlnyomórészt metánból álló földgázt (amely igen erős üvegházhatású gáz).
Talán nem véletlen, hogy a természet ezeket a számára veszélyes anyagokat elkülönítette és olyan mélyre helyezte, hogy ne okozhassanak bajt.
Mi viszont kiemeljük ezeket a nyersanyagokat a föld alól és - tudatában a sok figyelmeztető jelnek - még mindig felhasználjuk, zavart okozva ezzel a Föld éghajlatában és bizonytalanná téve a jövőnket.
Valaha régen léteztek a Földön a rejtélyes dinoszauruszok.
A maradványokat elemezve, agyuk testükhöz viszonyított kis mérete alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy (egyes eseteket kivéve) nem lehettek túl intelligens állatok.
Ennek ellenére 170 millió éven át uralták a világot, sőt leszármazottaik ma is itt élnek közöttünk.
Mi, a jelen emberei - akiknek agytérfogata a testéhez viszonyítva sokkal jobb értéket mutat - az ipari forradalom óta, sőt még inkább mindössze a utolsó néhány emberöltő során olyan környezeti pusztítást végeztünk a bolygón, illetve akkora mennyiségű tömegpusztító fegyvert halmoztunk fel, amelyek nagyságrendje már hozzámérhető a dinoszauruszok (elfogadott elmélet szerinti) kipusztulásáért felelős meteorit ütközéssel.
Az ENSZ a 2021-es glasgow-i klímakonferenciára (COP26) készülve egy dinoszaurusszal (és az ezzel járó pikáns humorral) hívta el a figyelmet a klímacsúcs jelentőségére: a New York-i ENSZ Közgyűlés termébe egy dinoszaurusz sétált be, majd megállt a megdöbbent diplomaták előtt. Az őshüllő arról beszélt, hogy a kihalás tekintetében nekik nem volt választásuk, az emberiség viszont felveheti a küzdelmet a potenciálisan szintén kihalást okozó klímaváltozással szemben. Aztán a következőket mondta:
A dinoszauruszok eltűnése óta nem volt olyan tömeges kihalási esemény, ami a jelenünkben, a 6. kihalási hullámban zajlik: az orrunk előtt, óriási számban és folyamatosan halnak ki az állat- és növényfajok.
A fajok kihalási üteme napjainkban ezerszer nagyobb, mint amekkora az emberek elterjedése előtti időszakban volt.
Ez gyorsabb a dinoszauruszok kihalását eredményező, 65 millió évvel ezelőtti meteorit becsapódást követő fajeltűnések sebességénél.
Világszerte pusztítjuk a gazdaságunkat, a megélhetésünket, az élelmiszer biztonságunkat, az egészségünket és az életminőségünk alapjait jelentő erőforrásokat.
Ez azért van így, mert világunk a jelenlegi formájában nem fenntartható.
Beszennyezzük a földet, a levegőt és a vizet, sokkal többet fogyasztunk, mint amennyit a Föld nekünk adni képes és ha nem változtatunk, pár évtizeden belül már nem lesz képes olyan feltételeket biztosítani, ami növekvő népességünk ellátásához, illetve a természet alapvető működéséhez szükséges.
A világhírű természettudós, Sir David Attenborough 2019-ben a Londoni Természettudományi Múzeumban "A mi bolygónk" című sorozat premierje kapcsán többek között az alábbiakat mondta:
Csak olyan radikális megoldások vezethetnek eredményre, mint a szén és a szénhidrogének mielőbbi kivezetése az energiatermelő szektorból, a fenntartható, körkörös gazdaság bevezetése minden termelési szektorban, az erdőirtások azonnali beszüntetése és ezzel párhuzamosan az erdőterületek növelése, illetve új technológiák kifejlesztése a légköri szén-dioxid kivonására és ezáltal a felmelegedés lassítására.
Az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) klímaváltozás elleni küzdelem érdekében még 2015-ben létrehozott egy 193 ország által aláírt egyezményt, amely 17 fenntartható fejlődési célt (SDG) [10] tűzött ki:
Egy Nature folyóiratban megjelent 2020-as elemzés [9] szerint egyelőre egyetlen ország sem mondhatja el magáról, hogy jó úton haladna a célok teljesítése felé (talán, ha 2 teljesülhet a 2030-as határidőig - az újszülöttek és az öt év alatti gyerekek megelőzhető haláleseteinek felszámolása és a gyerekek iskolázottsági céljainak teljesítéséhez jó úton halad a világ).
A jelentés szerint ez részben azért van, mert nincs megfelelő nyomás az országokon a feladatok teljesítésére a kötelező állapotjelentés hiánya miatt, illetve azért, mert a fenntarthatósági fejlődési célok gyakran a GDP-célokkal versenyeznek.
Az 1750-es évektől (az ipari forradalomtól) kezdve csak a gazdasági növekedés és a GDP (Gross Domestic Product - bruttó hazai termék) lebegett a szemünk előtt és csak a magasba ívelő statisztikai értékeket fogadtuk el - de rá kell ébrednünk, hogy ez nem fenntartható tovább, mert a környezet állapota és az újrafeldolgozási lehetőségek nem képezték elkülöníthetetlen, szerves részét a fejlődésnek - ezzel pedig kimerítjük a Föld erőforrásait és a klímaváltozásra is negatív hatással van.
Az ENSZ 2021-es COP26 klímakonferenciáján az egyezményt aláíró 197 ország kötelezettséget tett saját kibocsátáscsökkentési vállalásaik felülvizsgálatára, továbbá, hogy együttes erőfeszítéseket tesznek az egyezmény elsődleges céljáért - azért, hogy az ipari forradalomtól számított globális felmelegedés mértéke ne haladja meg az 1.5 Celsius-fokot.
Az országok elismerték, hogy a cél eléréséhez elsősorban az üvegházhatású gázok mihamarabbi csökkentésére van szükség, úgy, hogy a globális szén-dioxid kibocsátást (a párizsi célkitűzés értelmében) 2030-ig a 2010-es szinthez képest legalább 45 százalékkal kell csökkenteni, az évszázad közepére pedig a nullára csökkentése a cél, miközben a többi üvegházhatású gáz kibocsátását is jelentősen csökkenteni kell.
A szén-dioxid és metán kibocsátások csökkentése érdekében történő fosszilis energiahordozó felhasználások (olaj, szén) visszaszorítása és az ipari munkafolyamatok átalakítása mellett az erdőirtások beszüntetését és az erdővédelmet is szorgalmazták.
Ahhoz, hogy teljesíthetőek legyenek az európai klímasemlegességi célok, illetve, hogy támogassák a zöldátmenetet, az Európai Bizottság feltételekkel ugyan, de a fenntartható energiaforrásokkal azonos elbírálás alá vette volna - tehát zöldnek tekintette volna - a nukleáris- és földgázenergiát is (a javaslat élénk vitát szült, hiszen fosszilis energiaforrásokról van szó - végül az Európai Parlament le is szavazta).
Egy új energiahordozó is megjelent a piacon, a hidrogén, amit sokan az energiaátmenet hiányzó láncszemének tekintenek [20][21].
Három fajtája van, a zöld hidrogén (előállítása során a fenntartható energiatermelést biztosító módszer a vizet elektrolízissel hidrogénre és oxigénre bontja, ahol a felhasznált villamos energia megújuló energiaforrásokból származik), a szürke hidrogén (a földgázt alkotó metán vízgőzös reformálásával készül) és a kék hidrogén (ez is földgáz alapú technológia (metán vízgőzös reformálása, illetve pirolízise), de nem vezet üvegházhatású-gázkibocsátáshoz, mert az eljárást szén-dioxid-megkötéssel és -tárolással (CCS) kombinálják).
A hidrogén használható a közlekedésben (üzemanyagcellás hidrogénüzemű járművek), az iparban (alacsony karbonintenzitásúvá átalakulásának elősegítése) és mivel üvegházgáz kibocsátása nélkül hő is nyerhető belőle, illetve alkalmazása sok szempontból hasonlít a földgázéhoz, a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére is megfelelő alternatívát kínál (ezért különböző áramfejlesztő megoldásokban is felhasználható).
A hidrogénnek jó energiatároló képességei vannak (ugyanannyi mennyiség háromszor annyi energiát tartalmaz, mint a benzin), amely áthidalhatja a villamosenergia tárolásból fakadó problémákat (az akkumulátorok tárolási hatékonysága, illetve gyártásukhoz szükséges nyersanyagok szűkössége, súlya és költségei).
A hidrogén szállítása sokkal olcsóbb (5-10 százaléka) a villamos energia szállításához viszonyítva, illetve a meglévő gázvezetékek is alkalmassá tehetőek a szállítására.
A környezetbarát hidrogén (felhasználása során nem kerül káros anyag a környezetbe, mert mindössze víz keletkezik) segíti az energiaátmenetet és támogatja a megújuló energiát (pl. a nyár folyamán megújuló energiaforrásokból előállított hidrogén segíthet télen - amikor kevesebb megújuló energia nyerhető - a fűtési igények kielégítésében).
2050-re a hidrogén részesedése az EU teljes energiamixében elérheti a 13-14 százalékot, amiből látható, hogy az energiaátmenet lassú folyamat.
Az EU és a nemzeti politika elsősorban a zöld hidrogénre építene, de a fosszilis tűzelőanyagok iparága és a hozzá kötődő érdekek roppant erősek, illetve az, hogy a gazdaság teljesen ráépített, előnybe helyezi a zöld hidrogénhez képest olcsóbban előállítható fosszilis tűzelőanyagokon alapuló hidrogént (ami pedig fenntartja a természeti erőforrásokat kiaknázó gyakorlatot).
Az EU tehát hidrogén elterjedésének előmozdítására törekszik, függetlenül annak forrásától, mert azt feltételezi, hogy a megújulóenergia-alapú változatok fokozatosan felváltják majd a fosszilis alapúakat.
A hidrogén elterjedését azonban segítenie kell a végfelhasználóknak (ipari folyamatoknak, a járműtulajdonosoknak és a háztartásoknak) is azzal, hogy befektetnek a költséges hidrogén alapú technológiákba és készülékekbe.
Ha a jövőben globálisan is el sikerül terjeszteni a hidrogént mindegyik gazdasági szektorban, illetve előállítását el tudjuk mozdítani a zöld irányba, azzal nemcsak mi járunk jól, hanem a környezet is.
Ehhez azonban az is kell, hogy a hidrogén előállító és felhasználó technológia olcsóbb legyen, illetve meg kell oldani azt is, hogy a hidrogén ne szökhessen el (a hidrogén molekulája nagyon apró, ezért a hagyományos tömítések nem válnak be) - és kerüljön így a légkörbe - szállítás közben, a végfelhasználóknál és a nagy nyomáson, vagy cseppfolyós állapotban való tárolás közben a tartályokból.
Ez azért gond, mert 100 éves időintervallumban vizsgálva a globális felmelegedés szempontjából 11-szer rosszabb a hidrogén, mint az azonos mennyiségű szén-dioxid, mivel a különféle légköri gázokkal reakcióba lépve, közvetve megsokszorozza az üvegházhatást.
A beígért eredményekre várnunk kell, azonban a klímaszakértők szerint már tényként elkönyvelhetjük, hogy legkésőbb 2030-ra elérjük az 1.5 Celsius-fokos felmelegedést, annak minden következményével együtt.
Sőt, a WMO (az ENSZ Meteorológiai Világszervezete) 2022-es jelentése [11], illetve a "The Guardian"-ban megjelent 2022-es elemzés [12] szerint közel 50 százalék az esélye annak, hogy már 2026-ig átlépjük az 1.5 Celsius-fokos határt.
Más szakértői vélemény [13] is ezt mutatja: mérvadó becslések szerint az 1.5 Celsius-fokos melegedéshez tartozó karbonbüdzsé (karbon költségvetés, karbonkeret) körülbelül 6 évig elég, a 2 Celsius-fok estében pedig 24 évig - ennyi időnk van a nevezetes melegedési küszöbök eléréséig.
A WMO világszervezete hangsúlyozza, hogy az 1.5 Celsius-fokos melegedés elérése még nem jelent tartós felmelegedést, még jöhetnek hűvösebb évek, de nagyon gyorsan kell cselekednünk.
Ha a karbonkibocsátás jelentős visszafogása nélkül 2 Celsius-fokos emelkedést is túllépjük, már nagyon súlyos következményekkel kell számolnunk.
Fél évvel a 2021-es glasgow-i klímakonferencia után Koppenhágában több mint 40 ország képviselője gyűlt össze, hogy megvitassa az azóta elért eredményeket. Mire jutottak? Arra, hogy még nem látni jeleket, hogy az országok teljesítenék vállalt kötelezettségeiket.
Ezt támassza alá az is, hogy az Európai-uniós kibocsátás visszatért a pandémia előtti szintre: 2021 negyedik negyedévében (3 hónap alatt) 1041 millió tonna volt gazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátása, ami nemcsak elérte, hanem már meg is haladta a pandémia előtti időszak kibocsátását...
A Sharm el-Sheikh-ben tartott 2022-es COP27 konferencia [31] sem hozta el az áttörést: a 2030-ra kitűzött klímavédelmi célok mellett a világ továbbra is - optimistán számolva - a 2.5 Celsius-fokos globális felmelegedés felé tart az évszázad végére, illetve a következő évszázadban is tovább fog emelkedni a hőmérséklet.
Ebből következően a fosszilis energiahordozók felhasználásából fakadó jelenlegi kibocsátási intenzitást figyelembe véve az 1.5 Celsius-fokos hőmérsékleti küszöb tartása már a nem tartható kategóriába tartozik, sőt a legoptimistább forgatókönyv szerint (ha az országok hivatalos vállalásaik mellett a hosszútávú, 2050-re szóló nettó nulla kibocsátási céljaikat is megvalósítanák) átlagosan 1.8 Celsius-fokos hőmérséklet emelkedés várható.
Abban ugyan közel 200 állam megegyezett, hogy a fejlődők számára pénzügyi támogatást biztosítanak a klímaváltozás okozta károk és veszteségek kezelésére, de ezt a szakértők csak tüneti kezelésnek minősítették.
A klímaváltozás fő okozóival, a kőszén, kőolaj és földgáz kivezetésével kapcsolatban érdemi előrelépés nem történt, a záródokumentumba csak a kőszén fokozatos kivezetésére irányuló törekvések kerültek bele.
A klímavédelem csak országok és kormányok közötti hatékony, kompromisszumokra is kész együttműködés esetén valósítható meg, enélkül nagyon nehéz dolgunk lesz.
A 2023-ban Dubajban tartott COP28 konferencia eredményei végre némi bizakodásra adhatnak okot: közel 200 ország megegyezett a kőolaj, a földgáz és a kőszén használatától való eltávolodással kapcsolatban, illetve egyezmények születtek a megújuló energia kapacitás növelését, a zöldátmenet felgyorsítását és a klímaváltozáshoz alkalmazkodás támogatását érintően is.
Ezek a megállapodások határozott irányvonalat mutatnak a nemzeti szintű döntéshozás, a jogszabályozás és a gazdasági szereplők számára, azonban nem jelentik a fosszilis tüzelőanyagok teljes kivezetését és nem jelentenek kötelezettséget sem használatuk csökkentésével kapcsolatban.
A tényleges, gyakorlati megvalósításokon múlik minden, mert a világ 2030-as klímavédelmi céljai még nem elegendőek a klímaváltozás megfékezéséhez.
Ahhoz, hogy képessé váljunk ellensúlyozni a klímaváltozás hatásait, az egyezményekben meghatározott klímabarát célok mellett sok más olyan teendőnk is van, amelyekkel kapcsolatban szintén előre kell lépnünk:
Ezek óriási, erőnk határait feszegető feladatok és olyan kevés idő van rájuk, hogy globális akarat és hatalmas, határokat eltörlő összefogás kell hozzájuk - de ahogy a nemzetek, Te magad, egyedül is nagyon sokat tehetsz!
A nap, a szél, a víz, a geotermikus energia (a föld mélyének hőenergiája), illetve a kialakuló hidrogén technológia óriási, kifogyhatatlan potenciálok (sőt még a fenntartható erdőgazdálkodás is ide sorolható), tökéletes alternatívái az olajnak, a szénnek és a földgáznak.
Ezek kitűnő lehetőségek arra, hogy csökkentsd a külső (megvásárolt) energiáktól való függőséged!
Minden tanácsnál fontosabb azonban a következő:
Hogy miért?
Mert a Föld korlátozott erőforrásai nem képesek a folyamatosan növekvő emberi populáció egyre fokozódó energiaszükségletének kielégítésére.
Ezért tartozik jövőnk legnagyobb feladatai közé, hogy az emberiség működtetéséhez szükséges energiát miként fogjuk előteremteni.
Hatalmas a függőségünk a szénhidrogénektől - ez azt jelenti, hogy globális, nemzetgazdasági szinten nem vezethetnénk ki őket egyik napról a másikra.
Megállna az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és az energiatermelés túlnyomó része.
A fosszilis energiahordozók alapjául szolgáltak az utóbbi évtizedek technológiai robbanásának.
Kivezetésükkel kapcsolatban ezért csak a fokozatosság elve működhet, csak az a kérdés, hogy mennyi időnk van erre - mennyi időnk van még addig, ami után már nem tudjuk visszafordítani a felhasználásukkal okozott környezeti károkat.
A kőolajjal és más fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos helyreállítási teendők a vízbe és talajba kerülő olaj mellett a levegőhöz is kapcsolódnak.
Az emberi tevékenységekkel összefüggő - túlnyomórészt a fosszilis energiahordozók felhasználásából eredő - évente kibocsátott szén-dioxid mennyisége közel 40 milliárd tonna. Ezt az értéket mindenáron csökkentenünk kell, mert üvegházgáz kibocsátásunk a globális felmelegedés legfőbb oka.
A klímaváltozást elsősorban a környezetszennyező emberi tevékenységek csökkentésével lehetne csillapítani.
A megoldás nem a környezetszennyezés lassításában és a klímasemlegesség elérésében van, hanem a klímaváltozást kiváltó okok feltárásában és azok megszüntetésében.
Ennek egyik fontos eleme a természet tehermentesítése (fosszilisenergia-felhasználás-, nyersanyagigény- és hulladékképződés csökkentés) a fenntartható körkörös gazdaság kiépítésével, a másik a légkörben felhalmozódó, felmelegedést okozó szén-dioxid (és metán) kivonása.
Az emberi társadalom működési modellje egészen az ipari forradalomig igazodott a természethez és a körkörös gazdasághoz - a fosszilis energiahordozók indították el azt a folyamatot, amely kibillentette az emberiséget a természet körforgásosságából.
Kétségtelen, hogy a korábban elképzelhetetlen mennyiségű energia felszabadulása rendkívül komoly hozadékkal is járt, hiszen ennek köszönhetjük a mai napig szinte hihetetlen nagyságokat elérő fejlődésünket.
Mára azonban már elértünk arra a technológiai szintre, hogy képesek vagyunk visszatérni körkörös gazdasághoz, de ezt a korábbiaktól eltérő módon kell kiviteleznünk, mert egy maitól teljesen eltérő rendszer nem igazodhat többé a fogyasztásra ösztönzéshez és a folyamatos növekedéshez.
Az eszméletlen nagy üvegházgáz kibocsátásunk.
Csökkentsük a kibocsátásunkat, illetve használjuk és fejlesszük a szénkivonás- és megkötés biztonságos technológiáit, mert csak ezek vezethetnek olyan eredményre, amelyek nem teszik tönkre a földi életet.
Ezzel amellett, hogy megkönnyíted országodnak a kibocsátáscsökkentés óriási feladatát, a környezetnek is jót teszel!
Az 1750-es évektől (az ipari forradalomtól) kezdve csak a gazdasági növekedés és a GDP (Gross Domestic Product - bruttó hazai termék) lebegett a szemünk előtt és csak a magasba ívelő statisztikai értékeket fogadtuk el - de rá kell ébrednünk, hogy ez nem fenntartható tovább, mert a környezet állapota és az újrafeldolgozási lehetőségek nem képezték elkülöníthetetlen, szerves részét a fejlődésnek - ezzel pedig kimerítjük a Föld erőforrásait és a klímaváltozásra is negatív hatással van.
A nap, a szél, a víz, a geotermikus energia (a föld mélyének hőenergiája), illetve a kialakuló hidrogén technológia óriási, kifogyhatatlan potenciálok (sőt még a fenntartható erdőgazdálkodás is ide sorolható), tökéletes alternatívái az olajnak, a szénnek és a földgáznak.
Ezek kitűnő lehetőségek arra, hogy csökkentsd a külső (megvásárolt) energiáktól való függőséged!
Hogy miért?
Mert a Föld korlátozott erőforrásai nem képesek a folyamatosan növekvő emberi populáció egyre fokozódó energiaszükségletének kielégítésére.
Ezért tartozik jövőnk legnagyobb feladatai közé, hogy az emberiség működtetéséhez szükséges energiát miként fogjuk előteremteni.