Erdőirtás
AZ ERDŐK - AZ ÓCEÁNOK MELLETT - A FÖLD SZÁMÁRA MAGÁT AZ ÉLETET JELENTIK.
AMELLETT, HOGY MEGKÖTIK A LÉGKÖRI SZÉN-DIOXIDOT, A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG NÉLKÜLÖZHETETLEN KÖZPONTJAI.
A CSUPÁN ANYAGI ÉRDEKEKBŐL TÖRTÉNŐ MEGGONDOLATLAN ERDŐIRTÁSOK KÖVETKEZTÉBEN AZ ÉLETTANILAG FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ EGYENLÍTŐI ESŐERDŐK - ÉS ÁLTALÁBAN AZ ERDŐK - TERÜLETE EGYRE CSÖKKEN.
MIT TEHETSZ ELLENE?
AZ ERDŐIRTÁSOK NAGY RÉSZE A LEGELŐK ÉS HASZONNÖVÉNYEK TERMŐTERÜLETÉNEK NÖVELÉSÉT SZOLGÁLJA.
CSÖKKENTSD HASZONÁLLAT HÚSFOGYASZTÁSOD, FOGYASSZ TÖBB FENNTARTHATÓ FORRÁSBÓL SZÁRMAZÓ NÖVÉNYI EREDETŰ ÉTELT!
SEGÍTS MEGVÉDENI AZ ERDŐKET - FÁT CSAK FELELŐS ERDŐGAZDÁLKODÁSBÓL SZEREZZ BE, ÜLTESS FÁKAT, TÁMOGASS ERDŐTELEPÍTÉSEKET!
MINDEN EGYES ELÜLTETETT FA AZ ÉLHETŐ JÖVŐT SZOLGÁLJA!
Az egyenlítő mentén elterülő dél-amerikai esőerdő, a közép afrikai- és az indonéz esőerdő egyaránt nagy bajban van.
Az erdőirtások következtében az igazi, érintetlen ősvadon területe mára az eredeti terület mindössze egyharmadára zsugorodott és továbbra is folyamatosan csökkenőben van.
A Föld ősi trópusi esőerdőinek 34 százaléka tűnt el és további 30 százaléka annyira megrongálódott, hogy sebezhetővé vált a tüzekkel és a jövőbeli pusztulással szemben - elsősorban a mezőgazdasági célú fakitermelések és talajátalakítások miatt [1].
Ez a szám szinte már értelmezhetetlenül nagy - akkora, hogy agyunk már be sem tudja fogadni.
Mintha a Föld minden egyes lakosa (és mi igen sokan vagyunk...) - csecsemőtől az aggastyánig - minden évben kivágna két életerős, nagy fát.
Vagy másképpen: az Amazonas esőerejének hatalmas vidéke hozzávetőlegesen 400 milliárd fát tartalmaz [11] - ha a fakivágások csak ide koncentrálódnának, kevesebb, mint 27 alatt üres pusztává csupaszítanák az óriási területet.
Ez a terület Egyiptom méretének több, mint négyszerese.
Ott, ahol elsődleges erdők tűntek el, a természetnek több száz, adott esetben több ezer éves munkája ment tönkre - pusztulásuk ezért nagyon komoly hatással van a biológiai sokféleségre.
Miért? Mert a biodiverzitás leginkább a Föld felszínének 6 százalékát borító trópusi esőerdőkben virágzik, ahol az összes létező faj kétharmada él (eddig a Földön kb. 1.7 millió állat-, növény- és gombafajt azonosítottak).
Az erdőirtások legnagyobb része illegális és a kivágott fák pótlására nem történik faültetés.
A természeti eróziók (szél, csapadék) a védtelenné vált termőföldet kiszárítja, vagy elmossa, illetve gyakran egyszerű legelőként alkalmazzák, így a tarló termőképessége jelentősen csökken.
Ráadásul az esőerdők talaja eleve szegényes, mivel a gyakori esőzések kimossák a tápanyagokat és a mikroorganizmusok teljesen lebontják a szerves anyagot.
A kiirtott erdők talajának védtelen vékony humuszos felső rétegét a csapadék pár éven belül elmossa és az megmaradó vörös föld - az agyagos terra rossa - betonkeménységűvé válik a tűző napon.
Ezért erdőirtás, vagy erdőégetés után a farmerek általában csak néhány évig tudnak mezőgazdasági tevékenységet folytatni a területen, ami csak rövid távú nyereséget biztosít számukra, utána pedig kénytelenek továbbállni, mert a föld annyira tönkremegy.
Az ilyen kimerített és magára hagyott területekre évtizedes pihentetés után is csak némi telepes növényzet képes visszatérni, amit újra eltakarítva a terület kapacitása már messze nem lesz elegendő a gyorsan növekvő népesség ellátásához.
Az erdőirtások a természeti környezet teljes kizsákmányolásának ideális példái: gazdasági és élelmezési szükségleteink teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az erdei élőhelyek épségét, a környezet egészségét és a korábbi, lélegző és oxigént termelő, élettel teli környezet helyett egy letarolt, kiszáradt, megsemmisített területet hagyunk hátra.
Szinte mindegyik nagy ipari régiónk - a fakitermelés, a húsipar és általában az élelmiszeripar, az építőipar, az olajipar, a bányászat, a nem fenntartható mezőgazdaság - hozzájárul az erdők eltűnéséhez [9].
Az erdők fogyása nem csak az egyenlítői régiókat érinti, de ezek a területek a legsebezhetőbbek, mert az állati és növényi faji változatosság itt a legnagyobb a Földön.
2021-ben 11 millió hektár trópusi esőerdővel, ezen belül közel 4 millió hektár érintetlen esőerdővel lett kevesebb a világon, ami 2.5 gigatonnával növelte a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségét (ez nagyjából India teljes éves emissziójának felel meg). Mindez azért történt, hogy haszonnövényeket termesszenek, vagy állatokat legeltessenek a helyükön.
Sikereket érhetünk el az energiarendszer és a gazdaság dekarbonizálásában, de ez az óriási, emberfeletti erőfeszítés is kevés lesz, ha az esőerdők irtását nem állítjuk meg.
A Greenpeace közösségi oldalán a következő olvasható:
Az erdőirtással (és az erdőtüzekkel) sújtott területek nagyon nehezen, hosszú évtizedek alatt - teljesen a kezdetektől új sarjakkal - igyekeznek helyreállni - de ha a talaj is szennyeződik, kiszárad, vagy növényzet híján a szél akadálytalan átfújása következtében nagyon elvékonyodik - egyáltalán nem képesek helyreállni.
Az erdei élőhelyek megszűnésével drasztikusan csökken a terület biodiverzitása (biológiai sokfélesége), először az élőhelyük szempontjából a legkiszolgáltatottabb állatoknak, az emlősöknek lehetetlenül el az élete, aztán ha folytatódnak a fakitermelések, eltűnnek a hüllők és a madarak is.
Az erdők eltűnésének van egy másik fontos következménye is: a kontinensek belső részei egyre szárazabbakká válnak, mert erdőkre van szükség ahhoz, hogy a nagy mennyiségű csapadék a partvidékekről bejusson a belső részekre is.
A biotikus pumpa elve szerint az erdők vízleadása (párolgása) és a pára lecsapódása úgy továbbítja a nedvességet a kontinens belseje felé, hogy annak alig változik a mennyisége.
Ebből az is következik, hogy egy-egy kiirtott erdő onnan távol eső erdőségeket is vízhiánnyal sújthat és így - közvetett módon - komoly veszélybe sodorhat. A szárazság az erdőirtásoktól távolabb eső és azok szomszédjában lévő ép erdőket is veszélyezteti, mert elősegíti olyan erdőtüzek képződését, amelyeket szinte lehetetlen megfékezni, illetve a hőség a terület további pusztulását okozza.
Ez már az a szint, amikor egy korábban sűrű erdőkkel borított egészséges terület az erdőirtások és erdőtüzek hatására több szén-dioxidot bocsát ki, mint amennyit elnyel, tehát nettó szén-dioxid kibocsátóvá válik.
Az erdőirtások és erdőtüzek tehát egy ördögi kört nyitnak meg: ha kevesebb csapadék esik, szárazabb lesz az éghajlat, több lesz a tűz és a természetes pusztulás is, így pedig kevesebb lesz a fa is, amely esőt idézhetne elő...
Az amazóniai erdőirtás és erdőégetés ideális példája a szárazságot előidéző ördögi körnek [11]: az esőerdő maga teremti meg kiegyenlített, nedves éghajlatát, többek között azzal, hogy visszaforgatja az Atlanti-óceán felől áramló nedves, hűtő hatással is bíró levegőt. A letarolt esőerdők helyén létrehozott legelők és termőföldek nyilvánvalóan nem rendelkeznek ilyen hatással és ez nem csak a lecsupaszított területeket, hanem a környező erdőket is melegebbé, szárazabbá teszi. Az éghajlati modellek az erdőirtásokat egy bizonyos pont után visszafordíthatatlannak mutatják és az egész erdő menthetetlenül szárazabb és melegebb sztyeppévé alakul - a megmaradt fák pedig legyengülve védtelenebbek lesznek a kórokozókkal és az invazív fajokkal szemben.
Az erdők nettó szén-dioxid kibocsátását a klímaváltozás is előidézheti, mert érinti a fotoszintézist és a légzést is.
A légzési folyamatok intenzitása arányosan nő a léghőmérséklettel, tehát a levegő szén-dioxid tartalmának további növekedését jelenti.
A talajban lévő szerves anyag lebomlási sebessége szintén nő a melegedő klímával (bár hosszú távon stabilizálódik, sőt visszaáll az eredeti intenzitásra), de előállhat olyan helyzet, amikor a légzési-lebontási folyamatok jóval nagyobb mértékben nőnek, mint a fotoszintézis, ami által az erdők aktív szénkibocsátókká válnak.
Ez a kibocsátás jóval meghaladhatja a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kibocsátást, tehát korántsem elhanyagolható a jelenség.
A Science Advances internetes szaklapban megjelent tanulmány [10] kutatói két évtizedes mérőtornyos szén-dioxid-mérést elemeztek a Föld összes nagyobb biomját (földrajzilag és klimatikusan meghatározott, ökológiai szempontból hasonló, vagy azonos jellegű életközösségek együttesét) lefedve és megállapították, hogy léteznek olyan globális szintű kritikus hőmérsékleti fordulópontok, amelyeken túl a növények képessége a légköri szén megkötésére és tárolására csökkenni kezd.
A küszöbértéket átlépve (ami a legtöbb mérsékelt övi erdőben 18 Celsius-fok, a trópusi erdőkben pedig 28 Celsius-fok) a fotoszintézis hatékonysága egyre romlik, a szárazföldi ökoszisztémák légzése pedig a hőmérséklet emelkedésével exponenciálisan tovább növekszik egy adott pontig.
Ez azt jelenti, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedésével a szénelnyelés helyett lassan és következetesen a szénkibocsátás válik dominánssá.
Ha nem csökkentjük drasztikusan a globális felmelegedést egyre fokozó kibocsátásokat, akkor a szárazföldi bioszféra nettó szénelnyelő kapacitása már a következő két évtizedben megfeleződhet - ez azt jelenti, hogy nem lesz képes a kibocsátásokat kompenzálni, így nem fog tudni további időt nyerni nekünk, hogy cselekedjünk [2].
Az egyre gyakoribb és intenzívebb forró, aszályos időszakok csak tovább rontanak a helyzeten, mert gyengítik a fák kondícióját és csökkentik az ellenálló képességüket, ami még súlyosabb erdőpusztuláshoz, erdőtüzekhez, illetve betegségek és kártevő rovarok okozta károkhoz vezethet.
A amazonasi esőerdőt szokás a "Föld tüdejének" is nevezni. Ez a kifejezés azt feltételezi, hogy az esőerdők rengeteg többlet oxigén termelnek, amelyet aztán a Föld élőlényei felhasználhatnak.
A valóság az, hogy tényleg sok oxigént termelnek az esőerdők, de légzésük során (ugyanúgy lélegeznek, mint bármely más élőlény) oxigéntermelésüknek szinte teljes egészét fel is használják.
A növényeknél a fotoszintézis (ami a bruttó oxigéntermelés) és a légzés egyenlegét nevezzük a nettó oxigéntermelésnek.
Végeredményben az amazóniai ökoszisztémát alkotó növények, állatok és mikroorganizmusok összessége létezésének fenntartásához gyakorlatilag felhasználja azt az oxigént, amit a növények megtermelnek, tehát a nettó oxigén-termelés megközelítőleg nulla.
Nettó oxigéntermelés olyan területen lehetséges, ahol magas humusztartalmú, fekete talajok vannak. Az ilyen talajjal rendelkező, nagy kiterjedésű kontinentális gyepeknél a szerves anyag nem bomlik le a talajban, hanem felhalmozódva szénraktárként szolgál - de csak addig, amíg be nem vonják művelés alá ezeket a területeket is, mert ebben az esetben a tárolt szén felszabadulása felgyorsul.
A legfontosabb oxigéntermelő élőlények közé tartoznak a óceáni fitoplanktonok: a felét termelik meg annak az oxigénnek, amit belélegzünk - ezért (is) kellene jobban vigyáznunk az óceánokra.
A világ legtermékenyebb ökoszisztémái közé tartoznak a tengerifűfélék, amelyek az erdőkhöz hasonlóan rendkívül hatékonyak a szénelnyelésben: ugyan csak a tengerfenék 0.2 százalékán nőnek (sekély tengerparti vizekben), de az óceánok szén-dioxid-tartalmának 10 százalékát megkötik (amivel csökkentik savasságát is), megvédik a partokat a viharok okozta eróziótól, illetve több száz tengeri faj élőhelyeként szolgálnak.
Sajnos az óceánok globális tengerifű-állománya is pusztul, a vizsgálatok alapján mára a korábbi mennyiség legalább egyharmada eltűnhetett.
Miért fontosak akkor az erdők, ha nem kifejezetten a többlet oxigéntermelés miatt?
Az egészséges erdők ideális életfeltételeket nyújtanak a gombáknak, moháknak, biztosítják a szárazföldi gerincesek több mint felének otthonát, amelyek viszont az erdők egészségét, fejlődését biztosítják azzal, hogy a növények beporzásával, magvaik elterjesztésével létfontosságú feladatokat látnak el.
A fáknál, az erdőknél nincs jobb technológia a levegő széntartalmának (szén-dioxid) megkötése szempontjából, szénelnyelő képességük védi a bolygót a klímaváltozás hatásaitól.
Növelik a levegő nedvességtartalmát, megszűrik a csapadékvíz szennyező anyagait, tisztítják a levegőt, megakadályozzák az eróziót, megtartják a talaj nedvességét, meggátolják az áradásokat, táplálékkal, rostokkal, gyógyszer alapanyagokkal és munkahellyel szolgálnak az emberek számára és nem utolsósorban árnyékolják és egyúttal hűtik, illetve védik a kiszáradástól a földfelszínt, védelmet nyújtanak a tűző nap sugaraival szemben.
A kutatók [3][4] figyelmeztetnek:
A felbecsülhetetlen értékű, eszmei értékükhöz képest csekély anyagi haszonért kiirtott erdőket közvetlenül helyreállítani óriási feladat, mint anyagiakban, mint munkaerőben.
A világ 141 vezetője az ENSZ 2021-es glasgow-i klímakonferencián (COP26) kötelezettséget vállalt arra, hogy megállítja, sőt visszájára fordítja az erdőpusztulást 2030-ig.
Ehhez az évtized végéig radikálisan csökkenteni kell az erdőirtásokat - ez azért is lenne fontos, mert az erdőtakaró megtartását a klímaváltozás is megnehezíti.
Emellett egy telepített erdő meg sem közelíti funkcionálisan az eredetit (gondolj csak az esőerdőre).
A természetnek is hosszú évtizedekig tart a helyreállítás folyamata.
A kiirtott erdők csupasz helyét többféleképpen is fel lehetne használni.
A további erdőirtásokat elkerülendő, ezek helyek is alkalmasak a szója, vagy az olajpálma termesztéséhez.
Emellett az alternatív energiatermelésből is kivehetik a részüket telepített napkollektor farmok formájában.
Mezőket és más erdőmentes területeket könnyedén lehet találni energiatermelésünk helyigényeihez, ezért az erdőirtások letarolt helyeinek kihasználására legjobb megoldások minden esetben az erdő újratelepítések lennének - hiszen ezeken a területeken azelőtt is erdők voltak.
Az újraerdősítési feladatkör igen összetett: a telepített erdőnek össze kell kapcsolnia az élőhelyeket, elő kell segítenie a terület biológiai sokféleségének bővülését és előtérbe kell helyeznie a veszélyeztetett, az őshonos és a helyi klímát jól tűrő növényfajokat.
Emellett nagyon fontos, hogy a telepítés meg tudjon oldani térségspecifikus feladatokat is: amellett, hogy meg kell óvnia a termőtalajt, védenie a földcsuszamlásoktól, a szél- és más erózióktól, illetve az elsivatagosodástól.
Az élőhelyet és menedéket nyújtó, helyreállt területen idővel megjelennek az állatok is, felélesztve ezzel az ökoszisztémát.
Tudjuk, hogy a fásítás roppant hasznos, viszont nem csodaszer az éghajlatváltozás ellen (tehát nem tudja egyedül kompenzálni környezeti károkat okozó magatartásunkat), másrészt alaposan meg kell vizsgálni a fásításra kijelölt területet (talaját, környezetét és éghajlati viszonyait), mert nem minden terület alkalmas erdőtelepítésre - előfordul, hogy többet érünk az őshonos, fajgazdag gyepek védelmével, mert a gyepek is igen sok szenet képesek a talajban megkötni.
Az erdőtelepítés energiával, munkaerővel jár, az előkészítés szén-dioxidot szabadít fel a talajból, illetve öntözni, gondozni kell a telepített fákat - mindezekért egyáltalán nem mindegy, hogy a fák megmaradnak-e, vagy kárba vész a sok munka és energia.
A szén-dioxid megkötés nem csak a föld feletti növénytömegtől függ, az önfenntartásra képes gyepes területek is alkalmasak erre.
A szakértők szerint [6] egy terület bezöldítése során nem minden esetben a fásítás a legjobb megoldás, hanem sokkal inkább az őshonos növényzetet kell helyreállítani - illetve leginkább akkor telepítünk erdőt, ha ezzel visszatérünk a korábbi erdős állapothoz.
A helyreállítás során akkor járunk el helyesen, ha figyelembe vesszük a leendő növényzet túlélési esélyeit, szárazságtűrését és vízigényét, illetve illeszkedését környezetéhez - és a társadalmi igényekhez is.
Fásítási, erdősítési célból a helyi klímát jól bíró, optimális tápanyag- és vízellátottság mellett gyors növekedésű idegenhonos fafajok is kecsegtetőek, ilyenek pl. a császárfahibridek.
Azonban alapos előzetes vizsgálatok nélkül a fatelepítés a visszájára is fordulhat és a kezdeti - első néhány éves - jó eredmények után visszaesés következhet be: a nagyra nőtt fák egyre intenzívebben csapolják meg a talaj vízkészleteit és jellemzően a klíma szárazabbá válása miatt vízutánpótlás hiányában a talajvíz csökkenni kezd.
A fák elkezdenek kiszáradni és egyetlen megoldás a kitermelésük, illetve a fák alatt leárnyékolt gyep már korábban elsatnyul és szén-dioxid-felszabadulással járó bomlásnak indul.
A terület tehát visszatér a gyephez, ami azonban silányabb az eredetinél, végeredményben pedig a faültetvény a klímavádelem és szén-dioxid megkötés helyett inkább forrása volt a szén-dioxid képződésének.
A szakértők szerint [7] az erdők ápolásához és megóvásához a jó erdőgazdálkodási gyakorlatok intenzívebb alkalmazása szükségesek: ezek többek között a változó körülményekhez illeszkedő, gondosan megválasztott magkeverékek használata, a szelektív ritkítás, a növényzet és kártevők kezelése, a vegetációtűz-menedzsment, a talajerózió elleni védekezés és a mélytalaj vízmegtartó képességének javítása.
Ezek mellett az is fontos, hogy megóvjuk a erdőfoltokat és a növényzettel borított folyosókat is, mert amellett, hogy élőhelyet biztosítanak, csökkentik azt a távolságot, amit a magoknak meg kell tenniük a jövő erdőinek terjedéséhez, vagy az erdők összekapcsolódásához.
A módszeres, kizárólag anyagi haszonért történő erdőirtások mellett a gazdák is csökkentik az erdős területek méretét, vagy lecsapolják a mocsarakat és lápokat, hogy ezekkel is megnöveljék termőterületüket.
Létezik egy olyan kezdeményezés, a "környezeti szolgáltatásért nyújtott kifizetés", ami ezt igyekszik ellensúlyozni és ösztönzi a termelőket a környezet megóvására: ha a gazda nem háborgatja a természeti környezetet, sőt ápolja azt, akkor környezetért végzett munkájáért, illetve esetleges bevételkiesése kompenzálásaként - díjazásban részesül.
Ezt remek kezdeményezést kiterjeszthetnénk és hozzáköthetnénk minden olyan tevékenységhez és szolgáltatáshoz, ami környezeti szennyezéssel, vagy élőhelyek eltűnésével jár együtt.
Ezzel nemcsak az erdőket véded meg, hanem csökkented a keletkező papírhulladék mennyiségét és a papír előállításához, illetve újrafelhasználásához szükséges víz- és energiafogyasztást is!
Ezzel fogyasztóként hozzájárulsz az etikus termeléshez, teszel a gyerekmunka és a mezőgazdasági munkások, köztük a nők kizsákmányolása ellen.
Az EU - aki a világ egyik legnagyobb, trópusi erdőirtásért és az azzal járó kibocsátásokért felelős importőre (2017-ben a nemzetközi kereskedelemmel összefüggő erdőirtás 16 százalékáért volt felelős) - kiemelt jelentőségű nyilatkozatot tett 2022 decemberében [5]:
A termékeket visszakövetik az előállítási helyig és ellenőrzik termelési körülményeiket - ilyen termékek a termékek többek között a szója, a pálmaolaj, a marhahús, a kávé, a nyomtatott papír, illetve a gumiból készült árucikkek.
A megállapodás komoly győzelmet jelent a WWF által vezetett globális "Together4Forests" kampány számára (illetve a természet megóvásával mindannyiunk számára), mert a világon elsőként lép fel a globális erdőirtás ellen, illetve jelentősen csökkenti az EU természetre helyezett nyomását.
A törvény a későbbiekben várhatóan kitér az őslakosok és a helyi közösségek emberi jogainak egyértelmű elismerésére, illetve remélhetőleg majd megfontolja a trópusokon kívüli komoly széntároló, fával borított területek (pl. szavannák) jogszabályba való beiktatását is, mert ezek a területek ezentúl még nagyobb pusztítással nézhetnek szembe.
Mindent összevetve az EU komolyan gondolja az erdővédelmet, azonban a környezet védelméhez mindannyian aktívan hozzájárulhatunk, ugyanis:
Ehhez nem kell semmi rendkívüli, csak annyi, hogy tartsd tisztán és épen a környezeted, illetve gondold át az igényeidet és csak olyan dolgokat szerezz be, olyan szolgáltatásokat vegyél igénybe, amelyekre valóban szükséged van.
Sajnos komoly gondok vannak a pálmaolajat tartalmazó termékekkel, ráadásul olyan fontos alapanyaggá nőtte ki magát, hogy szinte mindenben benne van.
A pálmaolajnak egészségre káros hatásai vannak (szív- és érrendszeri problémákat okozhat), illetve már nem csak étkezési célokra, hanem a fürdőszobában (sampon, fogkrém, dezodor stb... alkotórésze), növényi üzemanyagként és az állati takarmányozásban is találkozhatunk vele.
A legfőbb környezeti gond az, hogy a trópusi erdőirtások és erdőégetések egyik fő oka az újabb és újabb olajpálma ültetvények kialakítása.
A fenntarthatónak tartott pálmaolaj sem jó megoldás, mert a termesztésére vonatkozó RSPO előírások nem támasztanak eléggé szigorú feltételeket és áthágásuk szankciók nélkül marad.
A pálmaolaj trópusi helyettesítői sem megfelelőek (mint pl. a kókuszolaj), mert előállításukkal nem kevésbé rombolják a természetet, termelésük sok sérülékeny, veszélyeztetett állatfajt fenyeget.
Óriási a kereslet a pálmaolajra, mert az olajpálma kedvező hektáronkénti hozama miatt előállítása olcsó, de ennek árát valójában a természet, illetve az egészséged fizeti meg!
A pálmaolaj egyik fő exportőre, Indonézia a belföldi árak emelkedésének megfékezése érdekében 2022 áprilisában leállította a pálmaolaj exportját.
Ez várhatóan az élelmiszerek és más, pálmaolajtól függő termékek drágulását hordozza magával, de idővel csökkenni fog az ettől való függőség és elbillen a mérleg a helyi olajok irányába.
Sajnos nem csak a trópusokon, a Földön mindenhol előfordulnak természetben okozott szándékos károkozások.
Ők segítenek megoldani ezeket a problémákat és a természet helyreállítását is meg tudják szervezni.
Néhány példa...
Az erdőirtásoknak és a nem megfelelő erdőgazdálkodásoknak a jelenleginél is súlyosabb, globális következményei lehetnek a jövőben.
Már sok helyen megértették, hogy az erdők eltűnése mekkora probléma és határozottan fellépnek a környezetpusztítás eme fajtája ellen.
Ennek eredményeképpen egyes helyeken (pl. Indonéziában) az erdőirtások üteme az utóbbi néhány évben csökkent, de a probléma globálisan továbbra is óriási mértékű.
Ezzel nemcsak az erdőket véded meg, hanem csökkented a keletkező papírhulladék mennyiségét és a papír előállításához, illetve újrafelhasználásához szükséges víz- és energiafogyasztást is!
Ezzel fogyasztóként hozzájárulsz az etikus termeléshez, teszel a gyerekmunka és a mezőgazdasági munkások, köztük a nők kizsákmányolása ellen.
Ehhez nem kell semmi rendkívüli, csak annyi, hogy tartsd tisztán és épen a környezeted, illetve gondold át az igényeidet és csak olyan dolgokat szerezz be, olyan szolgáltatásokat vegyél igénybe, amelyekre valóban szükséged van.
Sajnos nem csak a trópusokon, a Földön mindenhol előfordulnak természetben okozott szándékos károkozások.
Ők segítenek megoldani ezeket a problémákat és a természet helyreállítását is meg tudják szervezni.
Már sok helyen megértették, hogy az erdők eltűnése mekkora probléma és határozottan fellépnek a környezetpusztítás eme fajtája ellen.