Az állatok illegális befogása és az ezzel kapcsolatos állatkereskedelem virágzik Földünkön.

Hatalmas a kereslet az egzotikus és a ritka, veszélyeztetett állatok iránt is.

Az állatokat természetes élőhelyeiken befogják, majd elviszik onnan őket.

Az állatok ezután teljes bizonytalanságban élik életüket, sokszor méltatlan és megalázó körülmények között.

A befogással, szállítással, karanténozással járó tortúrába esetenként az állatok 70 százaléka belepusztul.

Az állatkereskedelem témakörébe sorolható az illegális vadászat is, ahol az értéket nem maga az állat képviseli, hanem annak bőre, húsa, foga, vagy más, trófeaként értelmezhető része.

Ez a tevékenység már nem csak az egzotikus állatokat érinti, hanem a mindennapos mezei és erdei állatokat is.

A feketekereskedelem mozgatórugói a gyűjtőszenvedély, a népi hiedelmek, a luxusigény és nem utolsósorban a nagy profit lehetősége.

A fajok fennmaradása szempontjából az élőhelyek folyamatos, módszeres pusztítása után az élőlényekkel kapcsolatos, évente több mint 350 millió egyedet érintő illegális kereskedelem a második legfontosabb veszélyeztető tényező [9].

Azonban nem minden vadon élő állat kereskedelme illegális. Több tízezer faj vadon élő állatait és növényeit fogják be, vagy szedik le, majd legálisan értékesítik élelmiszerként, dísznövényként, háziállatként, turisztikai díszként, bőrként, vagy gyógyszerként.

Az állatkereskedelemmel (illetve a kontinenseket átszelő hajós és repülőgépes közlekedéssel akaratlanul beszállítva) olyan fajok is megjelennek egy adott területen, amelyek ott idegenhonosak (invazívak) - jól alkalmazkodó fajaik kiszoríthatják az őshonos populációt élőhelyeik elfoglalásával és táplálékforrásaik felélésével.

Ezeket a helyi életközösségekre káros, távolról érkező invazív fajokat általában valamelyik jellemzőjük (pl. gyors szaporodóképesség, környezeti feltételekkel szembeni tág tűrőképesség) előnybe helyezi az őshonos fajokkal szemben, illetve az is előny számukra, hogy a helyi ökoszisztémák nem fejlesztettek ki megfelelő védelmi mechanizmusokat ellenük (pl. természetes ragadozók hiánya).

Az őshonos állat- és növényfajok a Föld minden pontján törékeny egyensúlyban élnek egymással, szabályozzák a populációt. Ha ez az egyensúly felborul, az nagyon komoly következményekkel járhat, mert akár egész fajok kihalhatnak, vagy annyira szaporodhatnak, hogy a terület már nem tudja ellátni őket.

Előfordul az is, hogy felelőtlen szabadon engedünk megunt egzotikus állatokat, vagy növényeket (vagy más módon a természetbe kerülnek), amelyek aztán úgy elszaporodnak, vagy elburjánzanak, hogy veszélyeztetik az őshonos életközösségeket - megszabadulni tőlük ekkorra már pedig roppant nehéz feladattá válik.

A vadon élő élőlények kereskedelme tehát virágzik és környezeti válságot idéz elő, amikor egyre jobban átlendül az illegalitásba, és/vagy fenntarthatatlanná válik, illetve invazív jellegével a helyi életközösségeket fenyegeti – ezek az állapotok pedig közvetlenül veszélyeztetik sok faj túlélését a természetben.

A halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök populációja 1970-től számítva az elmúlt 50 évben átlagosan 69 (!) százalékkal csökkent [10].

Az ipari forradalom óta a globális édesvízi vizesélőhelyek 90 (!) százaléka eltűnt (többek között a gátak és az agráripar vízigénye miatt), az itt élő állatok populációja 83 százalékkal lett kisebb.

A 21. században a vadon élő állatfajok egyötödét fenyegeti a kihalás az éghajlatváltozás miatt, a növényfajoknál a kihalási kockázat szintén döbbenetesen nagy: az emlősök, a madarak és a kétéltűek együttes csökkenésének kétszerese.

Kutatásban vizsgált több, mint 10 ezer hüllőfaj 21 százalékát fenyegeti kihalás élőhelyük pusztulása, a vadászat és a nem honos fajok terjeszkedése miatt.

Az erdőben élő gerinces állatok állományai 50 év alatt 53 (!) százalékkal csökkentek [3][4] - és ennek okai hasonlóak: az állatok élőhelyeinek elvesztése és az erdők állapotának romlása az erdőirtások és a nem fenntartható erdőgazdálkodások következtében, illetve az illegális vadállat-kereskedelem, a nem fenntartható vadászat, az invazív fajok megjelenése, a klímaváltozás és a betegségek.

Mert erősíti, sőt alapjaiban meghatározza az ökoszisztéma stabilitását: a biodiverzitás nélkül az ökoszisztémák kevésbé lennének ellenállóak a környezeti változásokkal és zavarásokkal szemben. Az élőlények sokfélesége biztosítja a különböző fajok közötti kölcsönhatásokat és a biológiai egyensúlyt. Az ökoszisztémákban a különböző fajok egymással kölcsönhatásba lépnek és ezek a kapcsolatok stabilizálják az ökoszisztémát. Ha egy faj kihal vagy jelentősen csökken az egyedszáma, akkor ez a kölcsönhatások hálózatát és az egész ökoszisztémát is destabilizálhatja. Nem utolsósorban pedig a gazdag biodiverzitás sokkal több szén-dioxidot tud megkötni, mint a szegényes.

Rodics Katalin biológus, a Greenpeace magyarországi környezetgazdálkodási szakértője a következőképpen fogalmazta meg biológiai sokféleség fontosságát:

A WWF (World Wide Fund for Nature) kétévente megjelenő Living Planet jelentéseinek üzenete a következő:

A természetet ért hatalmas veszteségeknek hatása túlnő a vadvilágon, mert a természet és a benne élő élőlények egészsége szorosan összefügg az emberek, illetve a bolygó egészségi állapotával is.

A WWF 2020-as [1] és 2022-es [2] Living Planet jelentése egyértelműen fogalmaz:

Ráadásul kettős veszélyhelyzettel kell szembenéznünk, mert a klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése egyaránt veszélyezteti a jövőnket.

A jelentések figyelmeztetik a kormányokat, a vállalatokat és a világ lakosságát, hogy a biológiai sokféleség pusztulásának megakadályozása érdekében sürgős, rendszerszintű változásokra van szükség.

Erről mindannyiunknak tudni kellene, de valójában csak nagyon kevesen tudnak.

Miközben előttünk esik szét az élővilág, mi ebből semmit sem látunk.

Fel sem nézünk mobiltelefonjainkról, nem látunk túl számítógépeinken és okostévéinken.

Csak az számít nekünk, hogy legyen WIFI jel, vagy hogy legyen elég üzemanyag az autóinkban.

Saját magunknak köszönhetően a 6. nagy tömeges kihalási krízis kellős közepén vagyunk.

Ha kicsit utánanézünk, megtudjuk, hogy milyen sok faj kihalt már és milyen sok a veszélyeztetett.

Ennek ellenére a rajz- és természetfilmek, állatos albumok, sőt még a tudományos művek is azt a benyomást kelthetik, hogy nagy fajgazdagság vesz körül minket.

Sok olyan állat van, amely karizmatikus - vonzó és/vagy erős kisugárzásával a tömegekre erőteljesen ható - megjelenésének köszönhetően rendkívül népszerű lett: az oroszlánok, tigrisek, gepárdok, zsiráfok, leopárdok, farkasok, jegesmedvék, pandák, gorillák és elefántok gyakran szerepelnek reklámokban, márkarajzokon, logókon, magazinokban, plakátokon, vagy animációs filmekben.

Mivel az emberek mindennap látják őket, azt sugallja nekik, hogy milyen sok él belőlük.

A feljebb felsorolt - legkarizmatikusabbnak tartott - tíz állat közül kilenc a sebezhető, a veszélyeztetett és súlyosan veszélyeztetett kategóriák egyikében van.

Az ökológusok előrejelzései szerint fenntartható természetvédelmi erőfeszítések híján az elefántok egy évszázadon belül kipusztulhatnak a vadonban.

A gepárdok eredeti élőhelyük mindössze 9 százalékára szorultak vissza Afrikában, egyedszámuk mintegy 30 százalékkal, nagyjából 7000-re esett három generációnyi idő, 15 év alatt.

Az elmúlt száz évben 95 százalékkal csökkent a tigrisek száma, az afrikai oroszlánoké pedig mindössze 20 év alatt 40 százalékkal lett kevesebb, létszámuk 20 ezerre tehető.

Az emberek-oroszlánok konfliktusának komoly forrása, hogy a klímaváltozás és a tenyészállatokat támadó élősködők miatt a legelőterületek - és a jószágaikat megvédő gazdák - egyre közelebb kerülnek az oroszlánok által lakott területekhez.

Az oroszlánok globális populációja 43 százalékkal csökkent három generáció alatt. A súlyosan veszélyeztetett orángutánok, tigrisek és gibbonok a lét küszöbén állnak: megmaradt egyedeik életterét elragadják az olajpálma-ültetvények és más mezőgazdasági területek.