Járvány
A JÁRVÁNY EGY RENDKÍVÜL NEHEZEN LEGYŐZHETŐ JELENSÉG, BETEGSÉGET, FÉLELMET ÉS KÉTSÉGBEESÉST SZÜL.
A GLOBALITÁS NEGATÍV HATÁSAI MIATT, AHOGYAN AZ ÉLŐSKÖDŐK ÉS AZ IDEGENHONOS FAJOK, ÚGY A JÁRVÁNYOK IS SOKKAL GYORSABBAN TERJEDNEK.
MIT TEHETSZ ELLENE?
JÁRVÁNY ESETÉN KERÜLD EL A GÓCPONTOKAT ÉS TARTSD BE A HIGIÉNIAI ELŐÍRÁSOKAT!
NE ADJ ESÉLYT A BETEGSÉGNEK - ERŐSÍTSD IMMUNRENDSZERED ROSTBAN GAZDAG TÁPLÁLKOZÁSSAL, ILLETVE ÉLJ TESTILEG, LELKILEG EGÉSZSÉGESEN!
NEM CSAK AZ EMBERI, AZ ÁLLATI ÉS NÖVÉNYI ÉLETKÖZÖSSÉGEK EGÉSZSÉGÉRE IS TÖREKEDNÜNK KELL.
A TERMÉSZET CSAK AKKOR TUD MEGVÉDENI BENNÜNKET, HA BIZTOSÍTJUK ZAVARTALANSÁGÁT!
A földi klíma változásával egyre több embert foglalkoztat, hogy a változás miként fog kivetülni az élőlényekre.
Egyesek vízhiányt, mások járványokat vizionálnak.
Mindkettő elképzelhetetlenül nagy probléma, azonban a járványokkal az a külön gond, hogy felismerésükhöz és visszaszorításukhoz rendkívül magas szintű orvostudományi felkészültség szükséges.
Ráadásul a vizsgálatok komoly időráfordítást igényelhetnek, mert pontosan ismerni kell a kórokozók természetét, hogy az ellenanyag elkészíthető legyen.
Egy járványhelyzet kialakulása és a járvány terjedése összetett feltételek egyidejű teljesüléséhez köthető.
Először szükség van hozzá olyan felkészületlen és/vagy meggyengült környezeti feltételekre, amely elősegíti a járvány kialakulását.
Aztán szükség van gazdatestre és olyan megfertőzhető testre (olyan táptalajra), amelyben a betegség elszaporodhat.
Végül kérdés, hogy adottak-e feltételek a terjedéséhez, vagy csak lokálisan, helyben fertőz, nem képes elterjedni azon túl.
Az emberre átterjedő vírusok katasztrofális visszaesést okozhatnak az élet minden területén: a veszélyhelyzet elmúltáig minden szolgáltatás lelassul, vagy szünetel, ahogy a vírus terjedés csökkentésének érdekében a szállítási tevékenységek is.
Ennek a szükséghelyzetnek egyetlen értékelhető pozitívuma van: szinte minden környezeti szennyezés csökken.
Így elmondhatjuk, hogy az az idő, amit a fertőzés elvesz tőlünk, emberektől, legalább más formában megmarad: odaadjuk a természetnek.
A tisztább levegő, a tisztuló természet aztán segítségünkre lehet a vírus visszaszorításában.
A koronavírus példáját elemezve látható, hogy az emberéleteket veszélyeztető pandémia (világjárvány) fölött a modern orvostudomány és a nemzetek összefogása egészen rövid idő - néhány év alatt - képes volt úrrá lenni.
Azonban meg kell vizsgálni a kiváltó okokat is, hogy miért alakulhatott ki és miért terjedhetett el az egész Földön ez a veszélyes vírus.
Az erdőirtások, a vizes élőhelyek lecsapolása, az élőhelyek lerombolása, a felszíni vizek beszennyezése kockára teszi a természet egészségét, így a mi egészségünket is.
Az élőhelyek lecsökkenése és a legyengült területeken való megjelenésünk elősegíti a korábban elszigetelt területeken élő vírushordozó fajokkal való közvetlen érintkezést.
A fertőzés terjedése nagyban függ attól, hogy a megfertőzött élőlény a fertőzés helyétől mennyi idő alatt mekkora távolságra juthat el.
Ez a mi esetünkben vészesen gyorsan történhet meg:
Hasonló a helyzet az invazív (idegenhonos, egzotikus) fajok megjelenésével és terjedésével kapcsolatban is: a helyi életközösségekben olyan nemkívánatos, jellemzően távolról érkező, oda nem tartozó fajok jelennek meg, amelyek elnyomják, tönkreteszik a helyi táplálékláncokat az élőhelyek és a táplálékforrások konkurens birtoklásával.
Az invazív fajokat gyakran mi magunk szállítjuk be - akaratlanul ugyan - más területekre: az óceánokon át közlekedő hajók, vagy a kontinenseket átrepülő légi közlekedés, ahogyan a vírusokat, úgy a helyi életközösségektől idegen fajok elterjedését és elősegíti.
Az állatkereskedelem is hozzájárul az invazív fajok terjedéséhez: a természetbe kiszabadult, vagy szabadjára eresztett egzotikus fajok komoly zavarokat okozhatnak az őshonos életközösségekben.
Az invazív fajok a klímaváltozás hatására is vándorolnak: eredeti élőhelyeik mellett (vagy azok megszűnése miatt) egyre északabbra húzódva (a Föld északi féltekén) már olyan területeken is megtalálják életfeltételeiket - és adott esetben valósággal ellepik - ahol korábban ismeretlenek voltak.
Gondoljunk csak a hihetetlenül alkalmazkodó és ellenálló kullancsra.
A klímaváltozás az egyenlítői fajokra is nagy hatással van: az elviselhetőbb életfeltételek keresése érdekében eltávolodva élőhelyeiktől új területeket hódítanak meg, melyeken invazív fajokká válnak és a helyben élőkkel versenyeznek az élelemért és más, életükhöz szükséges erőforrásokért.
Ez a folyamat sok faj számára túlélhetetlen, ők előbb-utóbb örökre eltűnnek.
De ezzel nemcsak a bolygó biológiai sokfélesége csökken, nemcsak ökológiai egészsége romlik, hanem a helyi emberi közösségeket is komoly kár éri, akik az őshonos fajoktól függnek az élelemért és a megélhetésért folyó küzdelemben.
Nem csak az ember szenved a vírusoktól, az állat- és növényvilágban is előfordulnak komoly fertőzések.
Szélsőséges esetben akár teljes fajok létét is veszélyeztetheti: ilyen tragédia akkor történhet, ha a megbetegedett fajok már eleve legyengültek más környezeti problémáktól.
Ilyen, mindenre kiható globális környezeti hatás a földi éghajlat érezhető megváltozása: a melegedés miatt az életközösségek életfeltételei romlanak, tűrőképességük és betegségekkel való ellenálló képességük csökken.
Ahhoz, hogy az természeti életközösségek egészségesek maradhassanak, a feltételeiket is meg kell hozzá teremteni, illetve fenn kell tartani.
Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a globális felmelegedést vissza kell szorítanunk.
A koronavírus időszaka megmutatta, hogy hétköznapjaink működnek ingázás és irodák nélkül is (munkaterülettől függően), illetve elektronikus úton is el tudjuk végezni azt, amit eddig gyakran személyesen intéztünk.
Az irodák ettől még hasznosak maradnak, de kevesebb ráfordítással is üzemeltethetőek megosztott munkaasztalokkal (illetve a kevesebb személyes jelenlétből fakadóan kevesebb világítással, klímával és takarítással is működtethetőek) sőt - ahol a munkakör megengedi - az értekezleteket is lehet a szabad levegőn, külső zöldterületen tartani.
Annak ellenére, hogy az adatközpontok és az informatikai rendszerek (a digitalizáció fizikai eszközei) a legnagyobb energiafogyasztók közé tartoznak, bizonyossá vált, hogy nem a járvány ellenszerei, azonban a 21. század innovációjaként alkalmasak arra, hogy eltávolodjunk a digitális lét centrumaitól, a városoktól.
Bebizonyítottuk, hogy saját jól felfogott érdekünkben (vagy a hatósági intézkedéseknek megfelelve) a pandémiás veszélyhelyzetben is képesek vagyunk logikusan gondolkodni, észszerűen viselkedni, tervezni, összefogni és cselekedni - és ezek a tulajdonságok, illetve a megszerzett tapasztalatok jól jöhetnek más, jövőbeli kríziseknél is.
Tipikus és visszatérő érvelés a klímaválságot tagadóktól és a klímaszkeptikusoktól, hogy jól hangzik a globális összefogás az éghajlatváltozás mérséklése miatt, de teljességgel lehetetlen, mert az emberiség nem alkalmas nemzetközi összefogással megoldani egy globális problémát, hiszen annyira széttartóak az érdekei és ellenőrizni, számonkérni sem lehetséges egyenként mindenkit, illetve egyébként sincs rá példa, hogy valaha sikerült volna globális szinten összefognunk a környezet védelmében.
De van ilyen példa: az ózonlyuk kérdése és az ezzel kapcsolatos egyezmény - a világ egyik legsikeresebb környezetvédelmi egyezménye az ózonréteg megmentésének érdekében: az 1987-es Montreali Jegyzőkönyv.
Illetve van más példa is: 30 évvel ezelőtt (a 90-es években) a legtöbb cetfaj, így a kék bálna is a kihalás szélére került, de a közösségi felzúdulás és a közös fellépés hatására létrejövő nemzetközi egyezmény megvédte őket és mára populációik többsége helyreállt.
Eközben értettük meg, milyen jelentőségük van a bálnáknak a teljes óceáni ökoszisztémára, így az általunk elfogyasztott halakra is - ezáltal megmentésükkel magunknak is jó szolgálatot tettünk.
Egy vírusos környezet helyreállítása sokkal nehezebb feladat, mint annak megelőzése.
Először meg kell találni a vírus kiváltó okát és információt kell gyűjteni róla.
Ezután meg kell találni a gyenge pontjait és a ellenszerét - mindezt úgy, hogy az elkészített ellenszer a beoltás után a vírus ellen való hatékony védekezésen kívül nem okozzon maradandó károkat a szervezetben.
Mindeközben kiemelten fontos feladat, hogy miként lehet megakadályozni a vírus további terjedését.
Az idő a vírusnak dolgozik. Minél tovább marad a közösségben, annál ellenállóbb lesz és esetleg mutációi is létrejöhetnek, ami még jobban megnehezíti a harcot ellene.
A helyreállítás része a vírus elleni védekezés eszközeinek, kellékeinek megfelelő kezelése is.
Gyártói felelősség, hogy a fertőtlenítők környezetbarát összetevőkből készüljenek és ne szennyezzék a természetet, személyi felelősség pedig, hogy a maszkok, a szennyezett zsebkendők és más potenciálisan fertőző, napi használatú tárgyak ne legyenek eldobálva, ne kerüljenek ki a természetbe, hanem veszélyességükhöz mérten legyenek elkülönítve és megsemmisítve.
Ráadásul a pandémia kezdete után nagy mértékben nőtt a csomagolt friss áru iránti kereslet is, ami növeli ugyan az eltarthatóságot, illetve a zöldségek, gyümölcsök felületét védve így nem tapogatják össze azokat a vásárlók, de hatalmas mennyiségű - és hatalmas környezeti problémákkal járó - egyszer használatos csomagolási hulladékot is generálnak.
Ezért innovatív kutatások [2] indultak a gazdaságos, ökológiailag fenntartható, nedvességálló, újrahasznosítható és antibakteriális csomagolások irányába.
Általánosságban elmondható, hogy a világjárvány miatt 2020-ban az előző évhez képest 2.2 százalékkal csökkent a műanyagok felhasználása az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development) kormányközi szervezet 2022-es jelentése alapján [3]), azonban az egyszer használatos műanyagok mennyisége nőtt és az előrejelzések szerint a gazdaság helyreállásával és újbóli fellendülésével a teljes műanyag felhasználás további növekedése várható.
Levonható az a következtetés, hogy az emberek jobban tartanak a vírustól, mint a műanyaghulladék-szennyezés okozta környezeti sokktól.
Ez természetes reagálás, azonban volt időnk gondolkodni is: ahelyett, hogy a pandémia végével ismét ugyanarra az életmódra törekedjünk, mint előtte, vegyük számba, milyen sok dolgot tudtunk csökkenteni, nélkülözni, vagy kizárni az életünkből kényelmünk komolyabb csorbulása nélkül.
Sok mindenre megtanított bennünket a vírus, legyen szó akár a kevesebb autózásról, vagy hétköznapi tevékenységeink internetre való kiterjesztéséről.
Ha megértjük, hogy ezek környezetileg miért előnyösek, máris komoly lépést tettünk életünk fenntartható mederbe való tereléséhez.
A testi-lelki fittség, az egészséges életmód gyakorlása, az étkezési szokások átalakítása és a rendszeres testmozgás nagyban segíti az immunrendszer megerősítését.
A rostokban gazdag táplálkozás bizonyítottan javítja az immunrendszer állapotát [4], ezért segít a fertőzések elkerülésében, vagy az enyhébb lefolyásban is.
Azonban a személyes egészségünkön felül gondoskodunk kell környezetünk egészségéről is: akkor tud megvédeni minket, ha mi is segítünk neki ebben.
A kórokozók számára nem léteznek országhatárok, ahogy környezetszennyező tevékenységeink következményei sem állnak meg a határoknál.
Tudomásul kell vennünk, hogy a Földnek korlátai, határai vannak és bolygónk korántsem olyan nagy, mint amilyennek gondoljuk.
Amikor a koronavírus-járvány kezdetén Közép-Európát is elérte a túlzott öntözések és a klímaváltozás miatt csaknem teljesen kiszáradt Aral-tó pora, vagy amikor 2021 tavaszán beterítette Európát a szaharai por és sáros eső esett, amikor 2021 végén Észak-Amerikában tomboló, rekordmennyiségű szenet légkörbe juttató erdőtüzek óriási füstje még Európát is elérték, amikor 2011 márciusában Japán keleti partvidékén kipattant 9.1-es erősségű földrengés olyan Csendes-óceánon végigsöprő, globális szökőárat indított el, hogy a teljes Amerikai kontinens nyugati részén komoly károkat okozott - érezhettük, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.
A természeti katasztrófák és az emberi káros tevékenységeink által generált környezeti problémák nem csak helyben okoznak gondokat, hanem az egész bolygóra hatással vannak.
A koronavírus alatt rohanó világunk lelassult és mi is lelassultunk. Elgondolkodhattuk azon, hogy vajon minden rendben van-e körülöttünk. Már rövid bezártság után is vágyódtunk ki a négy fal közül - legtöbbünk a természet felé vette az útját. A természet befogadott minket - távol lehetettünk a gondoktól, hallgathattunk a fák zúgását, a madarak csiripelését és a patak csobogását az emberi zajoktól elcsendesedő világban. Egyszerre értékes lett a természet, egyetlen szövetségesünk a bajban.
Ha kiirtjuk az erdőket, elpusztítjuk az élőhelyeket, megzavarjuk a természet kényes egyensúlyát, nem csak a természetnek okozunk óriási károkat, hanem magunknak is.
Ez miért óriási kockázat?
Az emberre átterjedő vírusok katasztrofális visszaesést okozhatnak az élet minden területén: a veszélyhelyzet elmúltáig minden szolgáltatás lelassul, vagy szünetel, ahogy a vírus terjedés csökkentésének érdekében a szállítási tevékenységek is.
A koronavírus példáját elemezve látható, hogy az emberéleteket veszélyeztető pandémia (világjárvány) fölött a modern orvostudomány és a nemzetek összefogása egészen rövid idő - néhány év alatt - képes volt úrrá lenni.
Azonban meg kell vizsgálni a kiváltó okokat is, hogy miért alakulhatott ki és miért terjedhetett el az egész Földön ez a veszélyes vírus.
Nem csak az ember szenved a vírusoktól, az állat- és növényvilágban is előfordulnak komoly fertőzések.
Szélsőséges esetben akár teljes fajok létét is veszélyeztetheti: ilyen tragédia akkor történhet, ha a megbetegedett fajok már eleve legyengültek más környezeti problémáktól.
Ilyen, mindenre kiható globális környezeti hatás a földi éghajlat érezhető megváltozása: a melegedés miatt az életközösségek életfeltételei romlanak, tűrőképességük és betegségekkel való ellenálló képességük csökken.
Ahhoz, hogy az természeti életközösségek egészségesek maradhassanak, a feltételeiket is meg kell hozzá teremteni, illetve fenn kell tartani.
Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a globális felmelegedést vissza kell szorítanunk.
Egy vírusos környezet helyreállítása sokkal nehezebb feladat, mint annak megelőzése.
Az idő a vírusnak dolgozik. Minél tovább marad a közösségben, annál ellenállóbb lesz és esetleg mutációi is létrejöhetnek, ami még jobban megnehezíti a harcot ellene.
A helyreállítás része a vírus elleni védekezés eszközeinek, kellékeinek megfelelő kezelése is.
Gyártói felelősség, hogy a fertőtlenítők környezetbarát összetevőkből készüljenek és ne szennyezzék a természetet, személyi felelősség pedig, hogy a maszkok, a szennyezett zsebkendők és más potenciálisan fertőző, napi használatú tárgyak ne legyenek eldobálva, ne kerüljenek ki a természetbe, hanem veszélyességükhöz mérten legyenek elkülönítve és megsemmisítve.
Ráadásul a pandémia kezdete után nagy mértékben nőtt a csomagolt friss áru iránti kereslet is, ami növeli ugyan az eltarthatóságot, illetve a zöldségek, gyümölcsök felületét védve így nem tapogatják össze azokat a vásárlók, de hatalmas mennyiségű - és hatalmas környezeti problémákkal járó - egyszer használatos csomagolási hulladékot is generálnak.
Levonható az a következtetés, hogy az emberek jobban tartanak a vírustól, mint a műanyaghulladék-szennyezés okozta környezeti sokktól.
Ez természetes reagálás, azonban volt időnk gondolkodni is: ahelyett, hogy a pandémia végével ismét ugyanarra az életmódra törekedjünk, mint előtte, vegyük számba, milyen sok dolgot tudtunk csökkenteni, nélkülözni, vagy kizárni az életünkből kényelmünk komolyabb csorbulása nélkül.
Sok mindenre megtanított bennünket a vírus, legyen szó akár a kevesebb autózásról, vagy hétköznapi tevékenységeink internetre való kiterjesztéséről.
Ha megértjük, hogy ezek környezetileg miért előnyösek, máris komoly lépést tettünk életünk fenntartható mederbe való tereléséhez.
A testi-lelki fittség, az egészséges életmód gyakorlása, az étkezési szokások átalakítása és a rendszeres testmozgás nagyban segíti az immunrendszer megerősítését.
A rostokban gazdag táplálkozás bizonyítottan javítja az immunrendszer állapotát [4], ezért segít a fertőzések elkerülésében, vagy az enyhébb lefolyásban is.
Azonban a személyes egészségünkön felül gondoskodunk kell környezetünk egészségéről is: akkor tud megvédeni minket, ha mi is segítünk neki ebben.
A koronavírus alatt rohanó világunk lelassult és mi is lelassultunk. Elgondolkodhattuk azon, hogy vajon minden rendben van-e körülöttünk. Már rövid bezártság után is vágyódtunk ki a négy fal közül - legtöbbünk a természet felé vette az útját. A természet befogadott minket - távol lehetettünk a gondoktól, hallgathattunk a fák zúgását, a madarak csiripelését és a patak csobogását az emberi zajoktól elcsendesedő világban. Egyszerre értékes lett a természet, egyetlen szövetségesünk a bajban.