Aszály - hőség, szárazság
A FÖLDI KLÍMA MEGVÁLTOZÁSA ELŐSEGÍTI A SÚLYOS ASZÁLYOK, SZOKATLANUL NAGY HŐSÉGEK KIALAKULÁSÁT.
AZ UV SUGÁRZÁS RENDKÍVÜL ERŐS, A VIZES ÉLŐHELYEK KOMOLY VESZÉLYBE KERÜLNEK, AZ ÉLET VEGETÁL A FORRÓSÁGBAN.
A FOLYAMATOS, VISSZATÉRŐ CSAPADÉKHIÁNY NAGYON MEGVISELI AZ EMBERI KÖRNYEZETET ÉS A TERMÉSZETET EGYARÁNT.
A TISZTA IVÓVÍZ A 21. SZÁZADRA A LEGÉRTÉKESEBB ÉS LEGKERESETTEBB TERMÉSZETI KINCCSÉ VÁLT.
MIT TEHETSZ?
TAKARÉKOSKODJ A VÍZZEL, CSÖKKENTSD SZENNYVIZED MENNYISÉGÉT, TEDD HATÉKONYABBÁ VÍZFELHASZNÁLÁSOD, LOCSOLJ ÖSSZEGYŰJTÖTT ESŐVÍZZEL!
GONDOLJ A KÖRNYEZETEDBEN ÉLŐ VADÁLLATOKRA - BIZTOSÍTS SZÁMUKRA ÉLŐHELYEKET ÉS EGÉSZ ÉVBEN FRISS IVÓVIZET!
TÉRJ ÁT A VÍZTAKARÉKOSABB ÉS KÖRNYEZETKÍMÉLŐBB NÖVÉNYI ÉTRENDRE ÉS TEGYÉL LÉPÉSEKET SZENNYEZŐ, ÜVEGHÁZHATÁST OKOZÓ TEVÉKENYSÉGEID TISZTÁBBÁ, FENNTARTHATÓBBÁ ÁTALAKÍTÁSÁRA!
Aki találkozott már igazi hőséggel, az képes igazán átérezni, hogy milyen nehézségeket jelent ez a természetnek is.
A hosszan tartó hőség egyenes következménye a teljesen kiszáradt, felrepedezett, aszályos földfelszín.
Nagy hőségek, szárazságok régen is voltak, azonban a klímaváltozás következtében már olyan területeket is sújt a szárazság és az aszály, amelyekre korábban nem volt jellemző a sivatagos területekhez hasonló, hetekig minden csapadékot nélkülöző forróság.
Az élet ilyenkor vegetál, az állatok elbújnak a forróság elől, a fák és más növények pedig szenvednek a szokatlan időjárástól.
A heteken át (szélsőséges esetben hónapokon át) tartó szokatlan melegben minden természetes víz intenzíven párolog, csökken a tavak és a talajvizek szintje, csökken a patakok, folyók vízhozama, komoly vízhiány keletkezik.
A következő évtizedek egyik legsúlyosabb kihívását az édesvíz hiánya jelentheti az emberiség számára.
Sőt az UNICEF és a WHO 2019-ben megjelent közös jelentése [5] szerint ez már a jelen:
Miért? Mert a Föld lakosságának növekedése, az édesvízigény ugrásszerű emelkedése és a globális felmelegedés egyes régiókban már most is komoly vízhiányt okoz - amit az édesvíz egyenlőtlen eloszlása csak súlyosbít - a helyzet pedig folyamatosan romlik, illetve mert a vízigény még a népességnövekedésnél is meredekebben emelkedik: a Föld lakossága 1900 és 2014 között 336 százalékkal nőtt, a globális édesvízszükséglet pedig 671 milliárd köbméterről 4 ezer milliárd köbméterre nőtt, ami közel 600 százalékos növekedést jelent!
Az éghajlatváltozás is folyamatosan és jelentősen alakítja át a víz körforgását, ugyanis a magasabb hőmérséklet növeli a párolgást, ami a Föld egyes területein súlyosabb aszályokat jelent, míg másutt több, hirtelen lezúduló csapadékra és áradásra és - az átlaghőmérséklet emelkedésével - egyre kevesebb hóra számíthatunk.
Mindenáron meg kell megelőznünk a vízválságot, mert amellett, hogy az édesvíz eloszlása földrajzilag egyenetlen, a bővülő népesség, a növekvő élelmiszer- és energiaigény csak fokozni fogja a vízhiányt és az évszázad közepére az emberiség több, mint a fele kerülhet sokkal nehezebb helyzetbe.
Ilyen feltétel többek között a Csendes-óceán medencéjében a hűsítő hatású, hideg tengeráramlatokkal járó La Niña-jelenség elhúzódása, amelynek következményeként a hűvösebb óceán kevesebb vizet párologtat a trópusokba.
Másik, még komolyabb feltétel, hogy a szárazföldi területekre telítetlen vízgőz érkezik, amit súlyosbít, hogy a vízgőz igen erős üvegházhatással bír és tovább gerjeszti a felmelegedést.
A vízgőznek telítetté kell válnia a felhő- és csapadékképződéshez, ez azonban hosszú időre elhúzódhat, mert a magasabb hőmérséklet esetén több vízgőz kell a telítettséghez.
További feltétel, ha a ciklonok északra húzódnak és erőteljes anticiklonok alakítják az időjárást, amelyekre viszont jellemző a felhőoszlatás, ami nyáron hőséggel egészül ki.
Az is gond, ha talajban kevés a nedvesség (például egy elhúzódó szárazság miatt) és a növényeken keresztül nem kerül vissza elegendő nedvesség a légkörbe.
Az erdők, mocsarak és a folyók nedves árterei aktívan hozzájárulnak folyamatos párologtatásukkal a nedvesebb helyi éghajlathoz.
Ha ezeken a területeken a növényzetet kivágjuk, a vizeket lecsapoljuk, elvezetjük, méretüket lecsökkentjük, helyüket pedig vízre szomjazó mezőgazdasági területekhez használjuk fel, elősegítjük a helyi éghajlat szárazabbá válását (ennek ellensúlyozására alakult ki az agrárerdészet, ahol összhangba hozzák a mezőgazdaságot és a természetet).
A fenti, szárazságot előidéző feltételek mellett már eleve vannak olyan területek, amelyek geológiailag hajlamosabbak a száraz időjárásra, azonban minden feltételt erősít - tehát negatívan befolyásol - a klímaváltozás.
A klímaváltozás fokozza a felmelegedést és a jégsapkák, gleccserek elolvadását, amelyek édesvize a tengerekbe jutva kedvezőtlenül befolyásolja (lassítja) tengeri áramlatokat is, amelyek szintén hatással vannak a klímára.
Amazónia egyenlítői esőerdői újra és újra visszatérő módon szenvednek az aszálytól, illetve az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek a Föld leggazdagabb biodiverzitással rendelkező folyóját, az Amazonast sem kerülik el, mert az elnyúló száraz időszakot aránytalanul nagy esőzés követheti. 2023 végére az Amazonas vízszintje olyan alacsonyra süllyedt, amelyre már több, mint egy évszázada nem volt példa.
Az év nagyobb részében a Föld legnedvesebb, csapadékban leggazdagabb vidékei közé tartozó Amazonas-medence vízgyűjtő területe a teljes dél-amerikai kontinens közel felét teszi ki - életbevágóan fontos, hogy a szállított csapadék az dél-amerikai kontinens alsóbb szakaszaira is eljusson.
A hirtelen, nagy mennyiségben leeső csapadék és az azt követő aszályos időszakok egyaránt komoly gondokat okoznak az egyedülálló ökoszisztémában és az emberi környezetekben is.
Az amazóniai aszály azért súlyos klímakockázat, mert a növények elnyelik és testükbe beépítik az üvegházhatású szén-dioxid gázt, ezáltal hozzájárulnak a Föld felmelegedésének mérsékléséhez.
Az erdőirtások és erdőtüzek az Amazonas vidékén több, mint 8000 őshonos növényfajt és 2300 állatfajt fenyegetnek a kihalás magas kockázatával.
Emellett Amazónia kiemelt szerepet játszik a globális éghajlat alakulásában és párologtatása révén az esők kialakulását is elősegíti.
Az esőerdő létfontosságú védőbástya az éghajlatváltozás ellen az általa elnyelt és a benne tárolt szén-dioxid miatt, ezért ahhoz, hogy az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenésének globális válságát képesek legyünk a megoldás irányába terelni, központi szerepet játszik az Amazonas vidékének sorsa.
Amazónia mellett a közép-afrikai és az indonéz esőerdők sorsa is ide tartozik, mert a gyakori szárazságok (és az erdőirtások, erdőtüzek) nagy veszélybe sodorták a kontinensek egyenlítői esőerdeinek természetes szén-dioxid-elnyelő képességét.
Világszerte riasztó mértékben csökken a vizes területek kiterjedése.
1970 és 2015 között ezeknek a fajokban különösen gazdag területeknek 35 százaléka tűnt el a vízközeli városépítkezések, a környezetszennyezés és a klímaváltozás negatív hatásai miatt.
Egyes klímamodellek szerint a jövőben súlyosbodni fognak az aszályok és ezáltal gyakoribbakká válnak az erdő- és bozóttüzek.
Ez szintén nagyon komoly problémakör, mert az elégett erdők után annyi szén-dioxid kerül vissza a légkörbe, mint amennyit az erdők megkötöttek!
A nagy hőségnek, illetve a vékonyodó ózonréteg miatt (bár remélhetőleg ezt sikerül stabilizálni) az egyre erősebb UV (ultraviola) sugárzással érkező napsugárzásnak igen komoly egészségkárosító hatásai vannak.
Általánosan elfogadott, megszívlelendő tanács, hogy nyáron ne menj a napra 10 és 16 óra között.
A jövőben, ha a földi éghajlatot nem tudjuk stabilizálni, sőt rontunk rajta, hogyan fog módosulni a jótanács?
Ne menj a napra 8 és 18 óra között? Ne menj a napra egész nap?
A helyreállítás legfontosabb összetevője a víz.
A súlyos aszályok minden esetben vízhiányt is okoznak.
Szinte minden szolgáltatásunk és mindennapos tevékenységünk alapja a víz.
Vízzel kapcsolatos tevékenységeink azonban jelenleg nem fenntartható módon zajlanak, ugyanis a vízhiányok rövid távú megoldására egyre több vizet emelünk ki a felszíni (folyók, tavak) és a talajvíz készletekből, amivel hátrányosan befolyásoljuk annak megmaradt mennyiségét és minőségét, illetve veszélybe sodorjuk az ettől függő életközösségeket is.
Óriási vízfelhasználást igénylő élvezeti cikk / élelmiszer igényünket is át kellene gondolnunk: 1 kilogramm termékhez (termesztéstől/tenyésztéstől kezdve a késztermék előállításáig) kávé esetében 22 ezer liter, csokoládénál 17 ezer liter, marhahúsnál 15 ezer liter, sertéshúsnál 6 ezer liter, csirkehúsnál 4300 liter, rizsnél 5 ezer liter víz szükséges.
Egy csésze kávé (termelése-feldolgozása-szállítása) 1 tele fürdőkád (140 liter) vizet igényel, 1 kilogramm marhahús pedig 107 kádnyi vizet...
Ezzel szemben 1 kilogrammra számítva uborkához, vagy almához elegendő 350 liter, paradicsomhoz 200 liter, burgonyához 280 liter, de még a búzához is elég 1700 liter víz.
Tehát ha az egyes késztermékek vízlábnyomát vesszük alapul, 1 kilogramm hús előállításához átlagosan tízszer annyi vizet használunk fel (és szennyezünk el), mint amennyi 1 kilogramm haszonnövény termesztéséhez szükséges.
Általánosságban elmondható, hogy az állati eredetű termékek (hús, sajt, tej, tojás) és a haszonállatok húsán alapuló étrend teljes környezeti lábnyoma (víz- és termőföld igény, mezőgazdasági tevékenységekkel járó szennyezések) húsfajtától függően 2-5-ször nagyobb, mint a növényi alapú termékeké, illetve a hússzegény táplálkozásé.
Ennek ellenére a globális húsfogyasztás továbbra is töretlenül növekszik - az elmúlt 20 évben megduplázódott - amiben nagy szerepe van a túlnépesedésnek és a húsközpontú gasztronómiai hagyományoknak is.
Tartsd szem előtt:
Összes édesvízfogyasztásunk 70 százalékát a mezőgazdaság fogyasztja el, a maradékon osztozik az ipari és lakossági közvetlen vízfelhasználás [9].
Élelmiszer-szükségletünk kielégítéséhez közvetve fejenként és naponta átlagban 3000 liter vizet fogyasztunk - ha a Föld összes embere így fogyasztaná a vizet, 3.5 Föld édesvizére lenne szükség.
A Föld szárazföldi édesvízkészlete állandó: hozzávetőlegesen 200 ezer km3 (köbkilométer) - ez a felszín feletti és a felszín alatti vizekből, illetve a talajnedvességből tevődik össze [10][23]. Az édesvízkészlethez nem adható hozzá az édesvíz szempontjából nem elérhető sarki jég és a gleccserek fagyott vizei (összesen 30 millió km3), illetve a légköri vizek (13 ezer km3).
A vízkörforgás felől megközelítve: a Föld teljes édesvízkészletének a teljes felszín által elpárolgtatott és csapadék formájában oda vissza is hulló vízmennyiséget tekintjük, amelynek éves mennyisége nagyjából 500 ezer km3.
A teljes párolgási veszteség világrengerre jutó részét és az odahulló csapadék arányát figyelembe véve a csapadéknak kb. 8 százaléka (40 ezer km3) az, amelyik elsősorban felszíni vízfolyásokon keresztül éri el a világtengert - ez a mennyiség az emberiség (és a szárazföldi élővilág!) szabadon felhasználható, megújuló vízkészlete.
Jó tudni, hogy az emberiség a rendelkezésre álló vízkészletnek már 2000-ben elhasználta az egynyolcadát, azaz 5 ezer köbkilométert (vagyis 5000 milliárd tonnát) és a vízfogyasztás azóta is egyre nő [11].
Az is érdekes, hogy ha a földön elérhető vízkészletről beszélünk, akkor azt önző módon az emberiség saját vízkészletével azonosítjuk.
A természeti rendszereknek, az élőlények közösségeinek is szükségük van vízre - ha a természettől a létfenntartásához szükséges vízmennyiségnél többet veszünk el, legyengülése az emberiséget is közvetlen veszélybe sodorja.
Akkor már Te is érzed az ivóvízkezelés rendszerének gyenge pontjait.
A háztartásban a mosogatás, a mosás, a takarítás, a fürdés, a mosakodás (pl. kozmetikumok lemosása), vagy a toalett használata egyenként is nagy mértékben szennyezi el az ivóvizet.
A közösségi ivóvíz szolgáltatók gyakran egyszerű (és a tapasztalatok alapján helytálló) képlettel számolnak, ha ivóvíz felhasználástól van szó: a képződött szennyvíz mennyisége egyenlő a felhasznált ivóvíz mennyiségével. Ezért (is) kell jobban takarékoskodnunk az ivóvízzel. A szennyvízcsatornákba jutó tiszta, vagy majdnem tiszta víz is igen szennyezetté válik, mert összekeveredik az ott lévő szennyvízzel.
A Föld felszínének 71 százalékát víz borítja, de ennek 97 százaléka sós víz, amely közvetlenül mezőgazdasági, ipari és emberi fogyasztásra egyaránt alkalmatlan, illetve a maradék 3 százalék édesvízmennyiségnek 80 százaléka is nehezen, vagy egyáltalán nem hozzáférhető.
Hiába van tehát sok víz a Földön, a szakemberek és tudósok egyértelmű véleménye, hogy a könnyen elérhető, fogyasztásra alkalmas vízmennyiség nem lesz elegendő, hogy a Föld népességét hosszú távon eltartsa a jelenlegi vízfogyasztási körülményeket figyelembe véve [9].
Amellett, hogy a hasznosítható vízkészletet a globális népességnövekedés is csökkenti, komoly gond a vízszennyezés is: az ipari vegyszerek és a mezőgazdasági műtrágyákból származó nitrátok talajvízbe kerülve a folyókba is bekerülnek, ezzel pedig egészségügyi és környezeti problémákat okoznak.
A talajvíz külön figyelmet igényel, mert a felszín alatti vizek rendkívül fontos szerepet játszanak az ivóvízellátásban: globálisan az ivóvíz 50 százalékát, Európában pedig 75 százalékát fedezik föld alatti készletekből [22].
Ennek többek között van egy rendkívül komoly indoka:
A talajvízre való túlzott támaszkodás azonban annak elapadását eredményezheti és fenntarthatósági problémákhoz vezet, amely (mivel határokon, országokon átnyúló víztestekről van szó) megnövelheti a konfliktushelyzetek kialakulását is.
A föld alatti - láthatatlan - vízkészletek tehát stratégiai jelentőségűek, ami megnöveli a nemzetközi együttműködések fontosságát a vízgazdálkodásban, illetve olyan szakértőkre van szükség a döntéseknél, akik ismerik a föld alatt lejátszódó folyamatokat.
Sokkal jobban kell vigyáznunk a talajvízre és a felszíni természetes vizek tisztaságára, azonban nagyon komoly hiányosságaink vannak:
De nemcsak a szennyezett víz, a vízhiány is igen komoly probléma. A vízhiány nem egyformán jelentkezik a világ egyes részein: az egyenlőtlen területi és éghajlati viszonyokat súlyosbítja a klímaváltozás, illetve befolyásolja a régiók népességének száma és a vízfelhasználás intenzitása.
Forgatókönyvtől függően 2025-re akár a globális lakosság 40-50 százaléka is élhet vízhiányos területen (alapvetően a fejlődő világban), illetve és ehhez még hozzáadódnak a biztonságos víz hiánya és szennyezett vizek okozta szanitációs (higiéniai) gondok is, amelyek több emberéletet követelnek, mint a háborúk.
Ráadásul az emberiség 40 százaléka él több országhoz tartozó osztott vízgyűjtőkön, amelyek komoly, nemzetek közötti konfliktusok forrásai lehetnek.
Elképesztően rövid idő alatt értük el - a termőföldek és az ásványkincsek mellett - a víz tekintetében is a határokat - határozottan bolygó szintű beavatkozásokról beszélhetünk.
Baranyai Gábor, a 2016-os Budapesti Víz Világnapja Előkészítő Bizottságának elnöke mondta egy interjún [9]:
A víz kérdése a 21. századra egyenesen élet-halál kérdéssé vált.
Országoknak, városoknak, cégeknek, közösségeknek, illetve minden egyes embernek egyaránt meg kell értenie, hogy milyen szerepet tölt be a víz a földi életben, hogy milyen sokféle értékkel rendelkezik, hogyan kell vele bánnunk és hogyan kell megbecsülnünk.
Figyelj egy fontos dologra kerti tavad helyének megválasztásakor: a lehető legtávolabb legyen az utcától (lehetőség szerint legalább 20 méterre). Ez nemcsak az utcáról beszálló por miatt fontos: szúnyogirtáskor az utcán végighaladó permetező jármű által levegőbe kerülő különböző vegyszerek (ha nem környezetbarátak) fokozottan veszélyesek a vízi élővilágra. Ezért kerti tavad helyének megtervezése előtt érdeklődd meg, hogy az alkalmazásra kerülő szúnyogirtó vegyszerek mennyire veszélyesek a vízi élőlényekre.
A klímaváltozás egyik negatív következményeként annak ellenére, hogy a lehulló csapadékmennyiségben általában nincs látványos változás, az időjárási trendek az extrém események felé haladnak, vagyis nagyon száraz periódusok után nagyon csapadékosakra lehet számítani, ami esetenként hirtelen lezúduló esővel jár együtt [22].
Ez felboríthatja a felszín alatti vizek utánpótlását, mert kevesebb csapadék tud beszivárogni a talajba, mint a lassabb, mérsékeltebb eső esetében, így a víz nagyobb része elfolyik és a csapadék a felszíni vízszinteket csak átmenetileg emeli meg.
Ez a tény nagyban megnöveli a felszín alatti vizek mesterséges utánpótlási lehetőségeinek vizsgálatát és kreatív megoldásokat kényszerít ki az elfolyó, vagy elpárolgó víz visszafogására: legyen szó például a tetőre hulló csapadék összegyűjtéséről és nyelőkúttal a felszín alá szivárogtatásáról, vagy az áradó folyókból származó víz felszín alá vezetéséről szivárogtató medencékkel ellátott kavicságyon keresztül.
Ezek a megoldások kisebb településeken és általában vidéken működhetnek, de a városok esetében - felépítésük és sajátosságaik miatt - más, esetenként egészen egyedi megoldásokkal lehetséges jobban visszatartani és hasznosítani az esővizet, amelyre a városok bezödítéséhez is nagy szükség van.
Az esővíz fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni - nemcsak a mezőgazdaságnak, a településeknek is szükségük van rá, illetve kezelniük kell azt, mert a klíma változásával védekezniük kell a szárazabb éghajlat és a villámárvizek ellen is.
Elengedhetetlen, hogy a helyi (és a globális) klíma javítása érdekében a városok zöldülni kezdjenek - tehát ahol csak lehetséges, növényekkel borított zöld területeket kell kialakítani bennük.
Ehhez azonban alapvetően az is szükséges, hogy ne ivóvízzel locsolják a növényeket, mert a meghatározott helyeken történő öntözés megsüllyesztheti a városrész alatti talajt és a vízben lévő ásványi anyagok miatt el is szikesíti azt, illetve az ivóvíz drága és a lakosságnak is nagy szüksége van rá.
Ezért megoldásokra van szükség, hogy az esőt fel lehessen fogni és a városban lehessen tartani. Ez korántsem nem egyszerű feladat, mert az eső többnyire rendszertelenül érkezik, ráadásul egyre gyakrabban rövid idő alatt nagy mennyiségben, amit a növények képtelenek azonnal felvenni, a sok burkolat miatt nem tud elszivárogni és a csatornahálózat sem tudja elvezetni - ezért villámárvizet okoz.
A villámárvizet okozó esővíz tehát teljes mértékben el van pazarolva, ráadásul a városi szennyvízzel keveredve tönkre is megy. Ezután néhány forró, vagy szeles nap után a talaj megint kiszárad, hiszen a víz csak elfolyt a felszínén, nem jutott bele a mélyebb rétegeibe. Az eredmény, hogy megint az ivóvízzel kell öntözni.
Ez főként olyan városokra jellemző, ahol a csatornarendszer nem külön, hanem együtt kezeli a szennyvizet és az esővizet - ebben az esetben az értékes esővizet csak elvezetik, vagy ha mégis felhasználják, akkor tisztításra szorul, ami többletköltséget jelent.
Úgy, hogy a városokat vízérzékenyebbé teszik és vízgyűjtő területekkel látják el (már vannak ilyen városok, ezek a szivacsvárosok). Legfőbb jellemzőjük, hogy a begyűjtött esővizet valamilyen formában felfogják, tárolják és lehető leghatékonyabb módon újrahasznosítják.
Milyen megoldások születtek [21]?
A vízvisszatartás egyik példája többek között a rotterdami "Watersquare", ami egy süllyesztett, multifunkcionális tér - ez az év nagy részében köztérként, nagy esők idején pedig víztározóként funkciónál. Mivel a tér a felszínen van, illetve mert a lakosok is véleményezhették a terveket, jobban azonosulni tudtak a jelentőségével.
Magyarországon a zalakarosi "terepplasztika" hasonlóan ötletes megoldás, ennél a földtömegegyensúlyt megtartva (kivitelezéskor nem szállítottak el földet) mélyedésekkel és dombokkal összegyűjtik és elszikkasztják a csapadékvizet. A talajba beszivárgó értékes felszíni víz szennyeződésmentességét a nehézfémek kiszűrésére is alkalmas szűrőtöltetes folyókával oldották meg.
Japánban Fukuoka városban a Tenjin Central Park helyére közigazgatási épületkomplexumot akartak építeni, amely ellen tüntettek az emberek, mert felszámolta volna a parkot. Ezért pályázatot írtak ki - a győztes tervet Emilio Ambasz nemzetközileg is elismert argentin építész készítette. Épületterve teraszos megoldással az eredeti park teljes két hektáros területét megőrizte. Az elkészített zöldtetős épület segíti a vízvisszatartást, teraszai a növényzet által kialakult gazdag ökoszisztéma fenntartásához elégséges esővizet fognak fel. Madarak, rovarok látogatják és más állatok vették birtokba a területet, amelyek további növénymagokat hordtak be és segítették a beporzást, így a kezdetben ültetett flóra azóta még fajgazdagabb lett.
A sztárépítész szerint minden épület behatolás a természetbe, ezért olyan építészeti megoldásokra kell törekednünk, amelyek az épületek és a természet összeegyeztetését és összebékélését testesítik meg. Hisz abban, hogy az építészeti alkotások nem lehetnek öncélúak:
A megújuló energiák rendkívül fontosak jövőnk szempontjából, mert amellett, hogy csökkentik a fosszilis energiáktól való függésünket, sokat segíthetnek a sivatagok, vagy a sivatagossá vált területek bezöldítésében és mezőgazdasági termelésbe bevonásában is.
Ezek a kopár, kietlen területek kiválóan alkalmasak a nap- vagy a szélenergia befogására és ez a helyben megtermelt olcsó energia többek között felhasználható arra is, hogy vízszűrő technológiákkal a tengerből ivóvizet állítson elő.
Az egyébként drága technológia így már nem is kerül olyan sokba és azok a területek, ahol egyébként szinte soha nem esik eső, öntözhetővé válnak.
Vízszűrő technológia tehát már van, de emberek milliárdjainak ivóvízproblémáját nem lehetséges vele megoldani, ahogyan a szomjazó természeti rendszerekhez sem lehetne mindenhova eljuttatni.
Ezeken a globális problémákon csak két dolog enyhíthet:
A háztartásban lényegében kétféle szennyvíz van, amelyet a szennyezés jellege határoz meg: feketevíz és szürkevíz [19][20].
A feketevíz a WC öblítésekor keletkező erősen beszennyezett víz, amely baktériummal telített, így nem használható fel újra - rábízzuk tisztításának kényes feladatát a szennyvízszolgáltatóra.
Gyakran feketevíz a mosogatásból származó szennyvíz is, mert az ételmaradékok miatt lehetnek benne szerves anyagok, baktériumok.
A kézmosásból, fürdésből, ruhamosásból származó, enyhén beszennyezett víz a szürkevíz (vagyis a háztartásban egyszer már felhasznált ivóvíz), ami ugyan tartalmazhat szappanmaradékot, zsiradékot, olajat, vagy festékmaradványokat, de megfelelő tárolás és kezelés mellett a háztartásban újrahasznosítható, de nem iható.
A begyűjtött esővíz is szürkevíz, mert a levegőből és az ereszcsatornából szennyezéseket szed össze, de ennek mértéke jóval kisebb, mint a háztartási szürkevízé, így tisztítás nélkül is felhasználható.
A háztartási szürkevíz tehát újrahasznosítható (például öntözésre), de ehhez meg kell vizsgálni az összetételét - milyen és mekkora mértékben tartalmaz szennyező összetevőket.
Ha a szürkevizet tárolni akarjuk, akkor azt elkülönítve, szürkevíz tároló rendszerben kell gyűjtenünk, szűrnünk és fertőtlenítenünk.
A szűrés történhet például a természetes szűréshez hasonló gyökérzónás tisztítási eljárással. Tartályba jutás előtt az összegyűjtött eső- és szürkevizet egy laza szerkezetű, növények (nád, sás, gyékény) gyökereivel átszőtt rétegen szivárogtatják át - itt kiszűrődik a szennyeződések nagy része, csökken a szervesanyag-tartalom és a nehézfémek mennyisége.
A nem rendelkezünk szürkevíz tároló rendszerrel, akkor a vizet a lehető leghamarabb (1-2 napon belül) fel kell használnunk, mert a benne lévő baktériumok elszaporodása megnövelheti a fertőzésveszélyt.
A szakemberek szerint a szürkevizet csak szűrést és fertőtlenítést követően lehet újrahasznosítani, és csak meghatározott célokra. Mosószert tartalmazó szürkevízzel nem szabad élelmiszernövényt öntözni, csupán dísznövényeket. Ha a szürkevíz mosószer szennyezettsége biológiailag nem lebomló mosószer, akkor gátolhatja a növények fejlődését.
Belepiszkítunk saját - ráadásul igen nagy mennyiségű - ivóvizünkbe - világszinten naponta 141 milliárd liter vizet használunk el WC öblítésre (másfél év alatt lehúzunk annyi vizet, amennyi a világ legnagyobb tavában, a Kaszpi-tengerben van), azonban ennek kiküszöbölésére is vannak már működő ötletek.
Sok ivóvizet spórolhatsz azzal, ha mosdód szennyvízlevezető csövét egy túlfolyóval hozzákötöd a WC tartályhoz és a mosdóból lefolyó vízzel töltöd fel a tartályt.
Egy másik megoldás baktériumokat taszító bevonattal síkosabbá teszi a WC oldalát, ezáltal kevesebb vízzel is lemegy az ürülék.
Igazán különleges, egyedi elképzelés a komposzt WC (vagy száraz WC), ami nem jár víz felhasználásával és szennyvíz képződésével [15][16].
Az esővíz összegyűjtése és kútba, vagy víztározóba való elvezetése sok helyen elfogadott és hasznos gyakorlat, főleg olyan területeken, ahol a vízellátás korlátozott, vagy a vízforrások végesek - ezért az esővíz hasznosítása komoly segítség lehet a víztakarékosságban és a fenntartható vízgazdálkodásban.
Azonban van néhány lehetséges veszélyeztető tényező, amelyeket figyelembe kell venni: szennyeződés (a tetőről esővízbe kerülő por, falevelek, madárürülék, madártollak, rovarmaradványok); vízminőség (a tető és az ereszcsatorna anyagától függően esetlegesen vízbe kerülő, rezet, ólmot, vagy cinket tartalmazó lebomló anyagok); bakteriális szennyeződés (az esővíz hosszabb idejű tárolása főleg nagy melegben kedvező lehet a baktériumok és mikroorganizmusok szaporodásának); csapadék mennyisége (a föld alatti víztározó túlcsordulhat, vagy elárasztás következhet be, ha a csapadékmennyiség meghaladja a tárolókapacitást).
Kevesen gondolnak rá, ám a rövidre nyírt növényzet nem védi a talajt a kiszáradástól, mert nem ad árnyékot. Ezt esztétikai szempontból lehet szépnek mondani, de sok hátránnyal is jár.
Mit tehetsz?
A víztakarékos megoldások sokkal könnyebben használhatóak vidéken, illetve az önellátásra is több lehetőség áll rendelkezésre, mint a városban - ezért, ha módod van rá, válaszd a vidéki életformát!
Az úgynevezett "szürke vizet", mint például a fürdővizet, vagy a mosogatásból származó vizet lehetséges külön gyűjteni - igaz, ehhez elég komoly technikai megoldás szükséges, főleg városokban (vízönellátó rendszer kiépítésével [12]).
A levegőben sok víz van, amely pára formájában van jelen. Korán reggel az ablakokon (tetőablakokon, de normál ablakokon is, amelyeket nem süt közvetlenül a kelő nap), sőt időnként még a legmelegebb idő hajnali óráiban is látható a lecsapódó pára. A levegő páratartalma is kinyerhető ivóvíz vagy akár locsolás számára. Ilyen eljárás a köd "megcsapolása" az úgynevezett ködhárfa [13] segítségével.
A vízzel való takarékosság nemcsak a háztartásokra vonatkozik, hanem az ipari és mezőgazdasági szereplőkre is.
Az ipari folyamatok többségéhez, illetve a növénytermesztéshez és az állattartáshoz is óriási mennyiségű vízre van szükség - és ahol vízfelhasználás van, ott szennyvíz is képződik.
Minden vízhasználót - a háztartásoktól kezdve a legnagyobb gazdaságokig – a hatékonyságra, a szennyezés megszüntetésére és a szennyvíz újrahasznosítására kell ösztönöznünk.
Óriási hiányosságok vannak ezen a téren, ezért rendszerszintű átalakításokkal, oktatásokkal, illetve megfelelő tájékoztatással szükséges megértetni mindenkivel, hogy a víz milyen értéket képvisel.
Világszerte több, mint 280 folyó és 600 olyan vízbázis található, amely országhatárokon nyúlik át, de a közös vizek 60 százalékára nincs államok közötti együttműködési megállapodás.
A gond ott van, hogy a víz olyan véges erőforrás, amely komoly társadalmi haszonnal jelentkező, hosszú távú befektetéseket igényel, miközben a befektetések pénzügyi megtérülése korlátozott.
Tudtad, hogy a víz után a második legkeresettebb anyag a cement?
A beton és acél alapú építkezésekhez nélkülözhetetlen építőanyag ráadásul rendkívül nyersanyag- és energiaigényesen állítható elő, illetve felhasználása során jelentős vízfelhasználással jár.
Az építőipar az emberiség egyik legnagyobb nyersanyag felhasználójaként és károsanyag-kibocsátójaként folyamatosan kutatja a minél nyersanyag- és energiatakarékosabb, illetve a lehető legkisebb környezeti ártalommal járó megoldásokat.
Az építőipar felel az üvegházhatású gázkibocsátás 40 százalékáért, a primer energiafelhasználás 50 százalékáért, a keletkező hulladék 30 százalékáért és az édesvíz-felhasználás 15 százalékáért, illetve az épületek felelnek a globális üvegházhatású gázkibocsátás 11 százalékáért.
A problémát a vezető cementgyártók is felismerték és megoldásokat keresnek a cement dekarbonizálására (szénmentesítésére), mert előállítása jelenleg óriási környezeti teher - a feladatot azonban nehezíti, hogy az épületbiztonság a legfontosabb feltétel.
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora feladat nemcsak a cement, hanem a teljes építőipar fenntarthatóvá tétele, az épületek teljes életútját kell megvizsgálnunk: építőanyag kitermelés és megmunkálás, szállítás és beépítés és végül a bontást követő kármentesítés - az életciklus minden egyes lépése jelentős energiafelhasználással jár.
A jelenünk és a jövőnk számára egyaránt kiemelkedő fontossággal bír, hogyan tudjuk kezelni, hogyan keretek közé szorítani őket.
Rövid idő alatt kikészülünk szervezetünk dehidratáltságától (vízhiányától), illetve a nagy hőségtől.
Ezért megtaláltuk a módját annak, hogy az egyre fokozódó melegben hogyan hűtsük le magunkat: jégkockákat, vizet és más italokat veszünk elő, bekapcsoljuk a ventilátort, illetve légkondicionálót szerelünk házunkba.
Néztél már körbe a természetben az elviselhetetlen melegben?
Mindössze ekkora arányt képvisel az az édesvíz, amely a felszínen, tehát könnyen elérhető helyen található, nem túl szennyezett és (majdnem) azonnal használható - ezt szemléletesen hidrológiai James Bond szabálynak is hívjuk.
Az elemzések szerint a 21. században a tiszta édesvíz hozzáférésének biztosítása a legnagyobb kihívások közé fog tartozni, illetve a víz lesz a világ legfontosabb stratégiai eleme.
Ugyan sem több, sem kevesebb víz nem lesz a Földön, de a klímaváltozás miatt megváltozik az eloszlása és a globális vízfelhasználás is triexponenciálisan nő.
A túlnépesedés és a globális felmelegedés miatt a víz iránti kereslet még inkább az egekbe szökhet az előttünk álló években, mindez pedig megjósolhatóan hatással lesz az élelmiszerárakra és a termésre.
Az sem mellékes szempont, hogy a vízfelhasználás során képződő szennyvíz mennyi tiszta ivóvizet tesz tönkre.
Az ipari forradalommal elkezdtük a fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, szén) tömeges elégetését és a bennük megkötött szén-dioxidot azóta is egyre nagyobb mennyiségben szabadítjuk ki a légkörbe.
Az üvegházhatású gázok egyre több hőt zárnak be az atmoszférába, ami megzavarja a földi éghajlat dinamikus egyensúlyát: növekszik a felszíni hőmérséklet, intenzívebbé válik a párolgás, általa pedig a csapadékképződés és -hullás - tehát felgyorsul a víz körforgása, ami megnöveli a szélsőséges időjárási események gyakoriságát.
Ezek a szélsőségek az esetek többségében a vízhez kapcsolódnak: egyik helyen visszatérő és hosszú aszályos időszakokra, míg a másikon árvizekre kell felkészülnünk.
Drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, amivel lelassíthatjuk (következetesen környezettudatos hozzáállással idővel meg is állíthatjuk) a kedvezőtlen irányba indult folyamatokat és elkerülhetjük, hogy irányíthatatlanná, öngerjesztővé váljanak.
Emellett fenntarthatóvá kell tennünk a vízgazdálkodást, el kell kerülnünk a vízpazarlást, csökkentenünk kell a szennyvízképződést és fejlesztenünk kell a víztisztító rendszereket.
Nem szabadna tisztítatlan szennyvíznek a természetbe kerülnie.
A ránk váró feladatok óriásiak, de globális környezettudatos összefogással befolyásolni és ellensúlyozni tudjuk őket - ipari, mezőgazdasági és lakossági szinten is.
Az a személy, akinek környezetében nincs gond a vízutánpótlással, nehezen érti meg, hogy a világ igen nagy részén nincs korlátlan vízellátás: csaknem 2.5 milliárd embernek nem jut megfelelő minőségű és mennyiségű víz iváshoz és napi tisztálkodáshoz.
Az elmúlt 20 év 1000 legsúlyosabb természeti katasztrófájának közel 90 százaléka vízügyi vonatkozású volt (árvizek, viharok, aszályok, hőhullámok).
A nem biztonságos ivóvíz fogyasztása miatt bekövetkező betegségekben, illetve a vízzel kapcsolatos katasztrófákban évente 6-8 millió ember hal meg.
Nagyon fontos, hogy megértsük a kiváltó okokat, de ahhoz meg kell értenünk azt is, hogy milyen fontos a víz, miért a legértékesebb természeti kincsünk.
A földi éghajlat megváltozása és a globális felmelegedés orrunk előtt zajló, reális problémák.
Az ember környezetre káros tevékenységei váltották ki, és azzal, hogy megzavarja a rendkívül összetett természeti folyamatokat, nemcsak az embereket érinti, hanem a Föld minden élőlényét.
Ennek a változásnak központi eleme a víz - annak felbecsülhetetlen előnyeivel és katasztrófákat okozó hátrányaival - mert a természeti rendszereket a víz köti össze.
Meg kell tanulnunk másként kezelni a vizet: nem pazarolhatjuk, mert ezzel csak magunkat rövidítjük meg.
Nem szennyezhetjük be a természetes vizeket, mert a párolgással levegőbe kerülő és később csapadékkal az élőlények növényi, állati és emberi rendszerére visszahulló szennyezések megfizethetetlen károkat okoznak a természetnek - és így nekünk is.
Nagyon összetett a problémakör (pillants rá a többi környezeti- és természeti hatás leírására is), amelynek többek között megkerülhetetlenül fontos elemei a vízzel való takarékosság, a természetes vizek védelme és a vízszennyezések visszaszorítása.
Szinte minden szolgáltatásunk és mindennapos tevékenységünk alapja a víz.
Vízzel kapcsolatos tevékenységeink azonban jelenleg nem fenntartható módon zajlanak, ugyanis a vízhiányok rövid távú megoldására egyre több vizet emelünk ki a felszíni (folyók, tavak) és a talajvíz készletekből, amivel hátrányosan befolyásoljuk annak megmaradt mennyiségét és minőségét, illetve veszélybe sodorjuk az ettől függő életközösségeket is.
Óriási vízfelhasználást igénylő élvezeti cikk / élelmiszer igényünket is át kellene gondolnunk: 1 kilogramm termékhez (termesztéstől/tenyésztéstől kezdve a késztermék előállításáig) kávé esetében 22 ezer liter, csokoládénál 17 ezer liter, marhahúsnál 15 ezer liter, sertéshúsnál 6 ezer liter, csirkehúsnál 4300 liter, rizsnél 5 ezer liter víz szükséges.
Összes édesvízfogyasztásunk 70 százalékát a mezőgazdaság fogyasztja el, a maradékon osztozik az ipari és lakossági közvetlen vízfelhasználás [9].
Élelmiszer-szükségletünk kielégítéséhez közvetve fejenként és naponta átlagban 3000 liter vizet fogyasztunk - ha a Föld összes embere így fogyasztaná a vizet, 3.5 Föld édesvizére lenne szükség.
Akkor már Te is érzed az ivóvízkezelés rendszerének gyenge pontjait.
A háztartásban a mosogatás, a mosás, a takarítás, a fürdés, a mosakodás (pl. kozmetikumok lemosása), vagy a toalett használata egyenként is nagy mértékben szennyezi el az ivóvizet.
A víz kérdése a 21. századra egyenesen élet-halál kérdéssé vált.
Országoknak, városoknak, cégeknek, közösségeknek, illetve minden egyes embernek egyaránt meg kell értenie, hogy milyen szerepet tölt be a víz a földi életben, hogy milyen sokféle értékkel rendelkezik, hogyan kell vele bánnunk és hogyan kell megbecsülnünk.
Belepiszkítunk saját - ráadásul igen nagy mennyiségű - ivóvizünkbe - világszinten naponta 141 milliárd liter vizet használunk el WC öblítésre (másfél év alatt lehúzunk annyi vizet, amennyi a világ legnagyobb tavában, a Kaszpi-tengerben van), azonban ennek kiküszöbölésére is vannak már működő ötletek.
Sok ivóvizet spórolhatsz azzal, ha mosdód szennyvízlevezető csövét egy túlfolyóval hozzákötöd a WC tartályhoz és a mosdóból lefolyó vízzel töltöd fel a tartályt.
Egy másik megoldás baktériumokat taszító bevonattal síkosabbá teszi a WC oldalát, ezáltal kevesebb vízzel is lemegy az ürülék.
Igazán különleges, egyedi elképzelés a komposzt WC (vagy száraz WC), ami nem jár víz felhasználásával és szennyvíz képződésével [15][16].
A jelenünk és a jövőnk számára egyaránt kiemelkedő fontossággal bír, hogyan tudjuk kezelni, hogyan keretek közé szorítani őket.
Nem szabadna tisztítatlan szennyvíznek a természetbe kerülnie.
A ránk váró feladatok óriásiak, de globális környezettudatos összefogással befolyásolni és ellensúlyozni tudjuk őket - ipari, mezőgazdasági és lakossági szinten is.