Állattartás, haszonállat húsfogyasztás
A FÖLD ÖSSZES TERMÉKENY TERÜLETÉNEK FELE MEZŐGAZDASÁGI TERÜLET, AMELYNEK HÁROMNEGYEDE A HASZONÁLLAT TARTÁST SZOLGÁLJA.
AZ ÚJABB ÉS ÚJABB LEGELŐ- ÉS TERMŐTERÜLETEK GYAKRAN ERDŐK HELYÉN, AZOK KIIRTÁSÁVAL, FELÉGETÉSÉVEL JÖNNEK LÉTRE.
AZ EGYRE NAGYOBB MÉRETEKET ÖLTŐ NAGYÜZEMI ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS AZ EHHEZ KAPCSOLÓDÓ, MŰTRÁGYÁKKAL ÉS NÖVÉNYVÉDŐ SZEREKKEL TÁMOGATOTT MONOKULTÚRÁS MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK GIGANTIKUS NAGYSÁGÚ ÜVEGHÁZGÁZ KIBOCSÁTÁSSAL ÉS KÖRNYEZETKÁROSÍTÁSSAL JÁRNAK EGYÜTT.
MIT TEHETSZ?
HÚSFOGYASZTÁSOD CSÖKKENTÉSÉVEL, KEVESEBB ÁLLATI EREDETŰ ÉTEL FOGYASZTÁSÁVAL HATÉKONYAN HOZZÁJÁRULSZ A FELBECSÜLHETETLENÜL ÉRTÉKES ERDŐK MEGMARADÁSÁHOZ, TOVÁBBÁ EGYÉNI KÖRNYEZETI TERHEDET IS CSÖKKENTED A VÍZFOGYASZTÁS, A TALAJ- ÉS LEVEGŐSZENNYEZÉS TEKINTETÉBEN!
TÁMOGASD A HELYI, FENNTARTHATÓ NÖVÉNYTERMESZTÉST - ÉS AZ EGÉSZSÉGED - TÖBB ZÖLDSÉG, GYÜMÖLCS, TELJES KIŐRLÉSŰ GABONAFÉLÉK ÉS HÜVELYESEK FOGYASZTÁSÁVAL, ILLETVE ÜLTESS FÁKAT, TÁMOGASS ERDŐTELEPÍTÉSEKET AZ ELTŰNT ERDŐK KOMPENZÁLÁSÁRA!
Mióta ember van a Földön, az állattartás mindig fontos szerepet töltött be számára.
Az ember így maga mellett tudhatta haszonállatait, saját étkezési igényeit könnyen és kényelmesen kielégíthette és kereskedhetett velük.
A hús értékes fehérjeforrás, de zsírokban, A-, B- és D-vitaminban, vasban, cinkben és más ásványi anyagokban, esszenciális aminosavakban is gazdag.
Alapvető élelemként szolgált egyedfejlődésünk, evolúciónk során, alkalmazkodott hozzá emésztőrendszerünk, hozzájárult növekedésünkhöz, fejlődésünkhöz, illetve a vadászat elősegítette őseink csapatban történő együttműködését is.
E számos pozitívum mellett azonban mára a húsevés tradíciója nagyban megváltozott és a megnövekedett húsfogyasztás amellett, hogy az egészségünket veszélyezteti, többféle káros hatással van a bolygóra is.
Egyes haszonállatfajok tenyésztése - leginkább a szarvasmarha ilyen - rendkívüli terhet ró a környezetre.
A szarvasmarhának nagy táplálék és vízigénye van, illetve biztosítani kell számára legelőt és ellátásához mezőgazdasági területet is.
A vöröshúsok iránti fokozott igényünk miatt a szarvasmarhák számának folyamatos növekedésével az állattartási igények fokozódtak és mára már a legnagyobb globális problémák egyikévé váltak.
Nem a kis tanyákon és háztájon tartott néhány tehén, kecske és sertés okozza a gondokat, hanem az ipari méretű hús- és tejtermelés.
Hatalmas - leggyakrabban erdős - területeket irtanak ki és alakítanak át legelővé, vagy termőterületté, illetve a szarvasmarha (amelyből 2021-ben világszinten átléptük az 1 milliárdos darabszámot) maga is részt vállal a globális felmelegedés hatásainak felerősítésében, mert kérődzés közbeni böfögése és végbélgáza metánban dús és ez a légkörbe kerül.
Ilyen sok kell az édesvízből, ebből a rendkívül értékes természeti kincsből.
Ennyi vizet egy átlagos család egy hónap alatt fogyaszt el mosással, főzéssel, fürdéssel együtt, illetve az sem mellékes, hogy egyetlen szelet 18 dekagrammos marhahús 40 kilométernyi autózásnak megfelelő üvegházhatás kibocsátással jár együtt.
Egy másik megközelítés a szén-dioxid termelődést vizsgálja előállított fehérje grammonként: szarvasmarhánál egy gramm fehérje előállítása 238 gramm szén-dioxid termelődéssel jár együtt, birkánál 200 grammal, míg vadon fogott halféléknél ez az érték 39.5 gramm, a mezőgazdaság terményeinél pedig átlagosan 24 gramm [12].
Elgondolkodtató, hogy az emberiség milyen nagy mértékben uralja az emlősök osztályát: ha Földön élő összes emlős testtömegét (biomasszáját) vesszük alapul, az ember birtokolja ennek 36 százalékát, míg haszonállatai 60 százalékot tesznek ki (a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban közzétett 2018-as tanulmány [19][20] szerint).
A maradék 4 (!) százalékon osztozik az összes többi emlős - az egerektől a bálnákig - mintegy 6500 faja.
Az "Our World In Data" portálon közzétett, 2022-es kutatás [21] is hasonló képet mutat: ember 34 százalék, haszonállatok 62 százalék, minden más földi emlős 4 százalék.
Ezalatt az idő alatt viszont megháromszorozódott a haszonállatok száma.
A Föld teljes madárállományának 70 százaléka haszonállat, a többségük baromfi óriási takarmányigénnyel.
Dél-Amerika kiirtott amazonasi esőerdeinek 80 százalékáért az állattenyésztés, ezen belül főként a szarvasmarha-tenyésztés a felelős.
Sőt, a világ szántóföldjeinek közel 90 százalékán nem ételalapanyagokat állítunk elő, ha az állati takarmányozáshoz hozzávesszük az üzemanyagnak és ipari nyersanyagnak termesztett növényeket is [25].
A megművelhető területek 80 százalékán terem meg az az étel (legyen az növényi, vagy állati eredetű), ami a Föld lakosságának mindössze 20 százalékát lakatja jól.
Másik, hasonló témakör a bioüzemanyagok kérdése: a fejlett országok az energiahordozók nagyarányú emelkedése miatt átértékelték energiastratégiájukat és megtermelt energianövény (gabonafélék, kukorica, cukorrépa, cukornád, növényi (pl. szója, pálma) olajok stb...) élelmiszer-feleslegük jelentős részét bioetanollá és biodízellé alakítják át, ami nemhogy nem segít a globális élelmiszerválságon, még az élelmiszerárak növekedését is magával hordozza.
Az élelmezési válságok háttere igen összetett, mert hatással vannak rá a fegyveres konfliktusok, az extrém időjárási jelenségek és az alapvető élelmiszerek hirtelen drágulása.
A FAO (The Food and Agriculture Organization - Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) szerint [7] lehetséges lenne elegendő mennyiséget termelni, de nem úgy, ahogy most tesszük.
Az élelmiszer pazarlás megszüntetésével, vagy a modern társadalmak húsközpontú étrendjének átalakításával akár külön-külön is felszámolható lehetne az éhínség.
De nemcsak az éhezésen segítenének:
Ez azonban csak akkor lenne előnyös a földi élővilág számára (az embert is beleértve), ha a felszabaduló területeket nem energianövények termesztésére használnánk fel, hanem visszaadnánk a természetnek.
A hústermeléssel kapcsolatban: annyi földterületen, amennyi 4 gramm marhahús előállításához szükséges, 100 gramm olyan növényi eredetű táplálékot lehetne létrehozni (tehát akár 25-ször többet), amelynek fehérje és kalóriatartalma megegyezik a marhahúséval. A sertéshúsnál kissé jobb a helyzet, de ott is 9-szeres a különbség.
A túlzott mértékű vöröshús-fogyasztás mögött nagyon komoly egészségügyi problémák sorakoznak fel: daganatos, szív- és érrendszeri megbetegedések, elhízás és cukorbetegség.
A tenyésztett (és a vadon élő, húsipari szempontból jelentős) állatok annak az - nincs erre jobb szó - erőszaknak a részei, amelyet mindannyian elfogadtunk: hiszen minden, asztalra kerülő (állati eredetű) hús állatokból származik.
A nagyüzemi állattartást globális egészségügyi veszélyhelyzetnek minősítették, mert kedvez az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók kialakulásának az állattartási, feldolgozási körülmények, illetve az emberek állatokkal való folyamatos érintkezése miatt.
A szabadon tartott állatok általában kevesebb állategészségügyi gondokkal járnak, de a nagyüzemi állattartás nagyon sok antibiotikum és hormon felhasználásával jár, amelyek a húsban is megmutatkoznak - így az emberekre közvetlenül káros egészségügyi hatásokkal járnak.
A nagymértékű antibiotikum felhasználás miatt a kórokozók egyre ellenállóbbak lesznek, egyre gyakoribb az antibiotikum rezisztencia.
Az antibiotikumnak való ellenállóság pedig nagyban növeli a járványveszélyt, hiszen az alkalmazott gyógyszerek nem képesek orvosolni a kialakult fertőzést.
Még több állatot tartanak még zsúfoltabban ugyanakkora helyen, illetve növekedési hormonokkal és antibiotikumokkal igyekeznek felgyorsítani az állatok növekedését.
Ezt a problémát számos ország felismerte már, érzékelik az antibiotikumokban rejlő egészeségügyi veszélyeket - például az Európai Unió az "elővigyázatosság elvére" alapozza az élelmiszerekre vonatkozó előírásait, ami lehetővé teszi olyan élelmiszerek korlátozását, amelyek emberre, vagy környezetre károsak lehetnek - akkor is, ha kártákony hatásuk tudományosan még nem bizonyított.
A lehető legnagyobb húshozamért minden eszközt bevető haszonállattartókat (ahogyan minden más szektort is) a kereslet és profit hajtja, ezonban nemcsak a döntésozóknak, minden vásárlóknak fel kellene ismernie nagyüzemi állattartásban rejlő veszélyeket.
A hús nem csak a termőföldről szól. Szól a vízről, az energiáról, a gyógyszerről, a természetes élőhelyek csökkenéséről, a szállításról és a sok-sok szennyezésről - mindenről, ami az állattartás mögött van.
A környezet ember által történő átalakítása (antropogén hatás) miatt már csak kevés olyan terület van a Földön, amely viszonylag érintetlen (a vízfelszín feletti területek közül talán csak a sarkvidékek, a magashegységek és a sivatagok a kivételek).
Ezért a gyakran szinte teljesen összefüggő mezőgazdasági területek nem csak a tájképekre vannak nagy hatással, hanem a természet folyamataira, többek között a földi flórára (növények) és faunára (állatok) is.
Az éghajlatváltozás következtében egyre melegedő és kritikus esetben sivatagossá átalakuló területek, illetve az ember által feldarabolt természetes tájak miatt megszűnő természetes élőhelyek hatására az állatok és a növények életfeltételeik biztosítása érdekében élhetőbb (nedvesebb és hűvösebb) éghajlatot keresve egyre északabbra (a Föld északi féltekén) kényszerülnek.
A kihalás elől való menekülés tehát vándorlást eredményez, ami a növények esetében lassú (2-20 kilométer évtizedenként) helyzetváltoztató mozgásuk sajátosságai miatt, ami a helyváltoztató mozgással bíró állatok esetében természetesen sokkal gyorsabb.
Óriási gond, hogy a vándorlás sok esetben akadályozva van: a hatalmas egybefüggő mezőgazdasági és ipari területek, a nagy (és egyre bővülő) területeket birtokló települések, az úthálózatok, a szögesdrótok, a kerítések és a megerősített határszakaszok gyakran leküzdhetetlen akadályok az állatok és növények számára.
A vándorlásukban akadályozott és megállásra kényszerült élőlények életközösségei és táplálékláncai szétzilálódnak, fennmaradásuk komoly veszélybe kerül.
Természetet átalakító tevékenységeink során gondoskodnunk kell a növényekről az állatokról is.
A mezőgazdasági területek, autópályák és más akadályok leküzdésében segítséget kell nyújtanunk a táplálékkeresés-, vagy élőhelyük megváltoztatása miatt vándorlásra kényszerült élőlényeknek: a jelenleginél több, jó minőségű ökológiai átjárót (vadátjárót) kell létesítenünk.
De ami az ökológiai átjáróknál is fontosabb:
Tudatos, ökológiai szemléletű, elsősorban emberi élelmezés központú földművelést kevesebb földterülettel is el lehetne látni, a maradékot pedig helyreállítva, természetvédelmi területek formájában visszakaphatná a természet.
A megerősödő növényzet sokkal többet segíthetne a sokféle környezeti és természeti hatás enyhítésében is: hatékonyabban vehetné fel a harcot a sok-sok szennyezéssel, az éghajlati szélsőségekkel, a felmelegedésért felelős üvegházhatással, tehát végeredményben az éghajlatváltozással szemben is.
A táguló természeti környezet elősegítené a hanyatlóban lévő biodiverzitás (biológiai sokféleség - a földi élet változatossága) helyreállítását, ami a földi élet és az emberi faj túlélésének kulcsa.
A biológiai sokféleség fontosságával kapcsolatban a Belga Királyi Természettudományi Intézet is kampányolt (www.jedonnevieamaplanete.be [13]), illetve kiadványokkal is felhívta a figyelmet a fontosságára.
Alapvető erőforrásainkat a természettől szerezzük be: élelmiszereket, tüzelő- és építőanyagokat, gyógyszer hatóanyagokat, textília alapanyagokat.
Ezeken felül a természet a szennyezéseinket is igyekszik kompenzálni: tisztíja a levegőt, a vizeket és a talajt.
Edward O. Wilson professzor, akit "a biodiverzitás atyjának" is neveznek, 1985-ben a következőt mondta:
A FAO statisztikái alapján a világ húsfogyasztása az elmúlt 20 évben megduplázódott, 2020-ra elérte, sőt meghaladta az évenkénti 360 millió tonnát.
1970-től számítva 2050-ig ötszörös növekedésre számíthatunk [16] - ha nem történik változás a húsfogyasztásban.
A hústermelés közel 90 százalékban három állat tenyésztésének köszönhető: a csirkének, a sertésnek és a szarvasmarhának.
Az egyre növekvő húsfogyasztás két legfőbb oka a jövedelemnövekedés és a globális népesség növekedés.
A fejlett világban a húsevés magas szinten stagnál (2019-ben évente 68.6 kilogramm), a fejlődő országokban az átlagfogyasztás ugyan több, mint 60 százalékkal alacsonyabb (2019-ben évente 26.6 kilogramm), viszont dinamikusan növekszik, részben a növekvő lélekszámú középréteg (és ennél gazdagabb réteg) miatt, részben pedig a nagy népességnövekedés következtében.
A kulcsszó Afrikában is a népességnövekedésben van: az éves húsfogyasztás 2028-ig várhatóan csak 0.5 kilogrammal lesz több, de az egyre növekvő népesség hatására a legszegényebb kontinensnek 50 százalékkal több húsra lesz igénye 2028-ban, mint ma.
Ha nem fékezzük meg az állati eredetű hús- és tejtermékek fogyasztásának és az ezt kiszolgáló nagyüzemi állattenyésztésnek egyre növekvő intenzitását, a következő néhány évtizedben az üvegházhatású gázkibocsátás (szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid) több mint felét a mezőgazdaság fogja adni és ennek 70 százaléka a hús- és tejiparból fog származni.
Bár egyes kutatások szerint az Asparagopsis taxiformis hínárfajjal dúsított takarmány [1], vagy a citromfűvel átitatott étrend [2] képes részben semlegesíteni a tehenek metángáz kibocsátását, de ez aligha oldja meg a problémát: a globális állattartásból származó üvegházhatást okozó gázok összmennyisége jelenleg évente 7.1 gigatonna, ami az összes az emberi tevékenységekkel okozott kibocsátás 14.5 százalékát teszi ki.
Ez több, mint a közlekedés (a globális személy és teherszállítás) szektorának teljes kibocsátása.
A becslések szerint, ha nem történik változás, 2050-re a világ húsfogyasztása 20 százalékkal, a tejtermelés pedig 58 százalékkal lesz nagyobb.
Az emberek nagy többségére jellemző húspárti gondolkodás következtében az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése sokkal inkább megállíthatatlan problémának tűnik, mint megoldhatónak.
A megoldást az a döntésünk határozza meg, hogy milyen ételt teszünk az asztalunkra nap mint nap.
Ennek egyik fontos alapköve a nagyüzemi állattenyésztés visszaszorítása.
Ez elősegítené az esőerdők takarmánynövény termesztés és haszonállat legeltetés céljából történő irtásának csökkenését is.
A nagyüzemi állattartás visszaszorításával párhuzamosan növelnünk kell a fenntartható, ökomódszerekkel megtermelhető, emberi étkeztetésre szánt növényi alapú élelmiszerek mennyiségét és fogyasztását, illetve támogatnunk kell az ökogazdálkodásra áttérő gazdákat.
Életünk fenntartható útra való ráállításával nem csak a saját egészségünket védjük, hanem az élővilág megmentéséhez és a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez is nagyban hozzájárulunk.
A klímatudatos étrend és a növényi alapanyagú élelmiszerek fogyasztása nem jelenti feltétlenül azt, hogy le kell mondani az állati eredetű táplálékról, ha előnyben részesítjük a helyben, fenntartható módon nevelt állattartásból származó termékeket.
A gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák, emellett a dió, a mandula és általában az olajos magvak, a bab, a lencse, a csicseriborsó, tehát a hüvelyesek és más magas fehérjetartalmú növényi élelmiszerek mellett mértékkel fogyasztható a fenntartható termelésből (és lehetőleg helyi, vagy országon belüli gazdaságból) származó hal, tejtermék, tojás és hús.
Te magad is hozzá tudsz járulni az élelmiszer termelés környezeti hatásainak csökkentéséhez [14].
A vegetáriánusok húsmentes táplálkozása kitűnő alternatíva azoknak, akik számára fontos az állatokkal való kíméletes bánásmód, a természetkímélő, fenntartható életmód és az egészséges élet.
A vegetáriánus termékeket gyártók az egészségükre érzékeny felhasználók igényeit követve termékeiket egészségesebbre készítik: kevesebb mesterséges adalékanyagot és több természetes összetevőt tartalmaznak.
Létezik ovo (tojásfogyasztó), lakto (tejfogyasztó) és ovo-lakto (tojás- és tejfogyasztó) vegetáriánus.
Mellettük vannak még olyan irányzatok, amelyek követői csak bizonyos fajta húsokat esznek, vagy ritkábban ugyan, de fogyasztanak húst - őket általában nem tekintjük vegetáriánusoknak, életmódváltásuk viszont mindenképpen figyelemre méltó.
(Peszkatáriánus: kizárólag halat eszik, más húst nem; flexitáriánus: aki eszik ugyan húst, de csak ritkán és keveset.)
Külön irányzat a minden állati eredetű ételt, illetve állati eredetű használati tárgyat elutasító vegán.
A vegán fenntartható forrásokból származó, teljes értékű növényi étrendje segítségével jelentősen csökkenthető az ökolábnyomod és növelhető a betegségekkel szembeni ellenálló képességed.
Ha a vegán életmódot választod, beszélj háziorvosoddal, illetve nézz utána a témakörnek könyvekben és szociális csatornákon a növényi étrend ásványi anyagokban és vitaminokban helyes megtervezése és betartása, illetve a - mindenevőknél is előforduló - hiánybetegségek elkerülése végett.
Egy Nature folyóiratban megjelent, Oxfordi Egyetemhez köthető 2023-as kutatás [22] összehasonlította a vegán étrendet a (nagy, közepes és kevés) húsfogyasztókkal, a halfogyasztókkal és a vegetáriánusokkal.
A vizsgálat üvegházhatású gázok kibocsátása, földhasználat, vízhasználat, vízszennyezés mértéke és a biológiai sokféleség csökkenésére való ráhatás szempontjából vizsgálta meg az egyes étrendeket.
A legnagyobb eltérés a vegánok és nagy húsfogyasztók között van - a vegánok étrendjének környezeti hatása mindössze 30 százaléka a magas húsfogyasztókénak.
A mérőszámok tekintetében (vegánok / nagy húsfogyasztók): üvegházhatású gázkibocsátás 25 százalék, földhasználat 25 százalék, vízhasználat 46 százalék, vízszennyezés 27 százalék, biológiai sokféleségre gyakorolt hatás 34 százalék.
A 119 országra és több, mint 38 ezer gazdaságra kiterjedő, 55 ezer ember táplálkozási szokásait kiértékelő vizsgálat figyelembe vette az élelmiszerek előállításának, beszerzésének helyéből és módjából származó eltéréseket is és kimutatta hogy:
Miért?
Mert a hús előállításához több földre van szükség, ami több erdőirtást és kevesebb, fákban tárolt szén-dioxidot jelent.
Emellett rengeteg, általában fosszilis tüzelőanyagokból előállított műtrágyát is használnak az állatoknak szánt növények gondozására, illetve a tehenek és más állatok maguk is bocsátanak ki közvetlenül üvegházhatású gázokat.
Nagyon szereted a marhahúst, vagy nagyon szeretsz távoli tájakra utazni és a világ minden kincséért sem tudsz lemondani róluk?
Ha húsról van szó, több alternatíva is létrejött már, amelyek részben a környezeti fenntarthatóság jegyében születtek meg, részben az étkezési trendek formálják őket.
Ezek közé tartoznak a hús- és tejpótló készítmények. Ezek az állati eredetű élelmiszereket helyettesítő termékek valójában növényi alapanyagokból (búzából, babfajtákból, szójából, algából, zöldborsóból stb...) készülő húsutánzatok és növényi alapú, laktózmentes (kókusztejből, mandulából, szójából, rizsből stb... készülő) tejek, joghurtok, sajtok, jégkrémek és más tejtermékek.
Áttörést és komoly változást jelenthet az állati fehérjéket tartalmazó húshelyettesítő, a laborhús [10], amit tenyésztett húsnak, vagy sejtalapú húsnak is neveznek.
Az állati őssejtekből Petri-csészében növesztett hús készítéséhez nem ölik le az állatokat, hanem csak őssejtmintát vesznek tőlük (bár minden egyes biopszia fájdalommal jár).
A mintákat bioreaktorokba helyezik, különböző tápanyagokkal (vitaminok, cukrok, aminosavak) keverik őket, így a biokémiai folyamatok során az állati szervezethez hasonló környezetben fejlődhetnek.
A tápanyagok hatására a sejtekből egyre nagyobb izom- és zsírszövetek növekednek - a szakértők szerint [8] néhány hét alatt lehetséges olyan húst tenyészteni, amelyhez a szarvasmarhát három évig kellene nevelni.
Eddig egyelőre csak egyetlen ország, Szingapúr engedélyezte (2020-ban) a laborban készült csirkehúst, azonban világszerte várnak az engedélyezésre a laborhús gyártásra felkészült cégek.
Milyen előnyökkel járna a (ma még drága) laborhús?
Várhatóan csökkentené a haszonállat tartásból származó vízfelhasználást, a felhasznált földterületek méretét és az üvegházhatású gázkibocsátást (ehhez az is kell, hogy a laborhús gyárak megújuló energiaforrásokat használjanak), továbbá csökkentené az antibiotikumokkal, hormonokkal és nehézfémekkel szennyezett húsok mennyiségét és az állatokról emberre átterjedő fertőzések kockázatát, illetve a globális élelmiszerhiányra is jótékony hatással lenne.
Végül, de nem utolsósorban nem kellene mértéktelen húsfogyasztásunk érdekében levágni azt a sok-sok állatot, sőt, meg sem kellene születniük.
Még nem tudjuk, hogy egészségesebb lenne-e a laborhús az igazinál, vagy hogy klímabarátabb lenne-e és ha igen, mennyivel.
Az azonban vitathatatlan, hogy a túlnyomórészt növényi alapú étrend messze a legegészségesebb és legkörnyezetbarátabb alternatíva a hagyományos és a laborhúsokkal szemben is.
Egyre több a mesterséges élelmiszer, ami genetikailag, biotechnológiai eljárásokkal létrehozott új növényeket és egyéb élelmiszeripari termékeket jelent.
A génmódosítással, génszerkesztéssel és más modern, biotechnológiai eljárással laboratóriumi körülmények között létrehozott élelmiszer-alapanyagok új tulajdonságokat kapnak, amelyeknél elsődleges szempontok a jelentős hozamnövelés, a nemesítési idő lerövidítése, a nagyobb ellenálló képesség a kártevők elleni védekezésben, továbbá a jobb szárazságtűrés, illetve a növelt tápanyag- és vitamintartalom.
A GM (Genetically Modified) növények túlnyomó része világszerte négy fajtára korlátozódik: a szójababra, a repcére, a kukoricára és a gyapotra.
Nemesítésük és géneljárásokkal történő módosításuk célja az, hogy megoldást kínáljanak a túlnépesedés miatt robbanásszerűen növekvő élelmiszerigények kielégítésére, illetve hogy elősegítsék a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást.
Az FDA (Food and Drug Administration - az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal) engedélyezte az első génszerkesztett húsmarhát. Egyik fontos tulajdonsága, hogy rövid, sima szűre van, ezáltal jobban viseli a nagy meleget. A (PRLR-SLICK nevű) fajta egyedi szőrzetét génszerkesztéses technológiával érték el - a génmódosítás (GMO) során idegen géneket ültetnek be az élőlénybe, olyan szervezetet létrehozva, amely a természetben nem fordulna elő. Az FDA korábban már engedélyezte a hasonló - szándékos génváltoztatással (IGA - intentional genomic alteration) járó - genetikai változtatások alkalmazását disznóknál, csirkéknél, kecskéknél, nyulaknál és lazacoknál is. A génszerkesztésnek olyan módja is van (ennek neve CRISPR), amely az adott fajta meglévő génkészletével dolgozik, ezért elméletben az így létrehozott élőlényeket hagyományos tenyésztési eljárással is létre lehetne hozni – csak sokkal hosszabb idő alatt.
A jelenlegi népességnövekedési adatokat figyelembe véve néhány évtizeden belül már 10 milliárdan leszünk a Földön és tény, hogy Föld sokáig nem lesz már képes már eltartani minket a jelenlegi, fenntarthatónak korántsem nevezhető termelési és fogyasztási gyakorlatainknak köszönhetően.
Ahol csak lehetne, csökkenteni kellene ökológiai lábnyomunkat - és ez a húsfogyasztásra is igaz.
Ennek érdekében egyre nagyobb az érdeklődés rovarfogyasztás [11] irányába, ami a húsfogyasztás egyik alternatívájává nőtte ki magát. Nem újkeletű a rovarevés: megközelítőleg 1400 rovarfaj napi szintű fogyasztását már kétmilliárdan gyakorolják. A rovarok (illetve rovarlisztek és fehérjeporok) kitűnő fehérjeforrások, emellett magas zsír-, vitamin-, rost- és ásványianyag-tartalommal rendelkeznek, tenyésztésük csökkenti az üvegházgáz termelődést, a szükséges földterület méretét, a takarmány mennyiségét, a termelődő hulladék mennyiségét és a vízfelhasználást a nagyüzemi állattartáshoz viszonyítva. A rovarliszt (pl. a tücsökliszt) az emberi étkeztetés mellett felhasználható állateledelben, haleledelben, állati takarmányként és más mezőgazdasági célokra is bevethető.
Komoly kérdés azonban, hogy mennyire terhelné meg a természetet, ha a gazdák nagy része áttérne a hagyományos állattenyésztésről a nagyüzemi rovartenyésztésre.
A marhahús és a tücsök fehérjetartalma közel azonos (100 grammban 26, illetve 21 gramm).
A tücsök tömege kevesebb, mint 1 gramm. Etikai kérdést fogalmaz meg az, hogy mennyi rovar elpusztítása kell ahhoz, hogy jóllakhassunk velük...
Az is kérdés, hogy a rovarevéssel mennyire avatkozunk be a táplálékláncokba, vagy sodrunk rovarfajokat a kipusztulás szélére (ugyanis nem csak a gazdaságokból, a természetből is sok különböző fajtájú és számú rovart gyűjtünk be), tekintettel arra, hogy az elmúlt 30 évben a repülő rovarok száma globálisan 25 százalékkal csökkent, a rovarok teljes össztömege pedig folyamatosan, évente 2.5 százalékkal csökken élőhelyeik elvesztése, a rovarirtó szerek használata és a különböző levegő-, talaj- és vízszennyezések következtében.
Elképesztő erővel tarolja le a környezetet a mindent el- és felborító humán hatás - igazán aggasztó, hogy a földi élővilág milyen nagy mértékben van alárendelve az élelmiszeriparnak és az emberi étvágynak.
Nagyon kevés az idő arra, hogy az emberek időben megértsék és elfogadják a hús- és tejtermék fogyasztás csökkentése mögött álló érveket és nyissanak a fenntartható módon előállítható, egészségesebb növényi alapú étkezés felé.
A magyarországi Krisna-völgy 30 éve még birkalegelő volt, mára azonban egy egyedülálló ökofalu van a helyén, erdőkkel, arborétummal, termőterületekkel és tavakkal körbeölelve [24].
Az itt élő közösség célja, hogy olyan modellt hozzon létre, amelynek példáját követve az ember természetközeli, egészséges, teljes és boldog életet élhet.
2018-as adatok alapján az emberi ökolábnyom a Földön 2.7 hektár/fő, míg ez az érték a Krisna-völgyben 1.6 hektár/fő.
Hogyan érik ezt el?
Társadalmi fenntarthatósággal: felismerték, hogy fenntartható változás csak a viselkedés, az értékek és a szemlélet megfelelő megváltoztatásával lehetséges. Gazdasági fenntarthatósággal: ökologikus gazdaságfejlesztés az ökoszisztéma működésének megértésére való törekvéssel, amelynek fontos része a kötelező felelősségvállalás a világban végrehajtott - vagy éppen végre nem hajtott - tetteinkért. Környezeti fenntarthatósággal: egyszerű és erőszakmentes életmód - az élet egyszerű dolgaival való elégedettség, a vágyak és igények folyamatos hajszolása helyett megelégedés a valódi szükségletek kielégítését szolgáló körülményekkel.
Mit jelent mindez?
Jelen helyzetben, ha a húsfogyasztás csökkentéséről akarnál másokat meggyőzni, érdekes reakciókat kaphatsz.
Próbáld csak ki!
Az emberek egy része szinte lesajnálva néz, más része személyes támadásnak veszi, megint mások pedig nem is értik miről van szó: már gyermekkorukban is volt hús az asztalon, ez egy örökség, hagyomány náluk.
Az emberek sokkal jobban szeretnek finomakat enni és kényelmesen élni, mint azzal foglalkozni, hogy mi lesz a Földdel 20, vagy 30 év múlva.
Eredmények eléréséhez a döntéshozóknak azonban nemcsak az állattartó szektort, mindegyiket át kellene reformálniuk.
Kétségtelen, hogy a döntéshozók mellett az emberekkel kapcsolatban lévő cégek és szervezetek - szolgáltatók, termelők, bankok, áruházak - azok, akik leghatékonyabban képesek rávenni az embereket a környezettudatosságra azzal, hogy kikényszerítik belőlük ezt a viselkedést - ezért hatalmas a felelősségük abban, hogy milyen irányban, illetve, hogy jó irányban közelítik-e meg a fenntarthatóságot.
Ezeknek a reformoknak azonban csak akkor van értelme, ha élhető jövőnk érdekében minden emberre egyformán kihatnak: várhatóan komoly változtatásokkal, kompromisszumokkal, de reménykeltő pozitív eredményekkel is együtt fognak járni az életünk minden területén.
Hihetetlenül nehéz feladat átállítani az emberek nézeteit és szokásait azzal közel ellentétes irányúra.
Ide olyan nyomós érvek kellenek, amelyeket nem lehet visszautasítani.
Az embereket hatékonyan olyan érvekkel lehet meggyőzni, amelyeket nem lehet pénzen megvásárolni: ilyen az egészséges élet, illetve a gyermekéhez fűződő szeretet és számára az élhető jövő biztosítása.
Az emberek nagy többségére jellemző húspárti gondolkodás következtében az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése sokkal inkább megállíthatatlan problémának tűnik, mint megoldhatónak.
A megoldást az a döntésünk határozza meg, hogy milyen ételt teszünk az asztalunkra nap mint nap.
Ennek egyik fontos alapköve a nagyüzemi állattenyésztés visszaszorítása.
Ez elősegítené az esőerdők takarmánynövény termesztés és haszonállat legeltetés céljából történő irtásának csökkenését is.
A nagyüzemi állattartás visszaszorításával párhuzamosan növelnünk kell a fenntartható, ökomódszerekkel megtermelhető, emberi étkeztetésre szánt növényi alapú élelmiszerek mennyiségét és fogyasztását, illetve támogatnunk kell az ökogazdálkodásra áttérő gazdákat.
Életünk fenntartható útra való ráállításával nem csak a saját egészségünket védjük, hanem az élővilág megmentéséhez és a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez is nagyban hozzájárulunk.
A klímatudatos étrend és a növényi alapanyagú élelmiszerek fogyasztása nem jelenti feltétlenül azt, hogy le kell mondani az állati eredetű táplálékról, ha előnyben részesítjük a helyben, fenntartható módon nevelt állattartásból származó termékeket.
A gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák, emellett a dió, a mandula és általában az olajos magvak, a bab, a lencse, a csicseriborsó, tehát a hüvelyesek és más magas fehérjetartalmú növényi élelmiszerek mellett mértékkel fogyasztható a fenntartható termelésből (és lehetőleg helyi, vagy országon belüli gazdaságból) származó hal, tejtermék, tojás és hús.
Te magad is hozzá tudsz járulni az élelmiszer termelés környezeti hatásainak csökkentéséhez [14].
A vegetáriánusok húsmentes táplálkozása kitűnő alternatíva azoknak, akik számára fontos az állatokkal való kíméletes bánásmód, a természetkímélő, fenntartható életmód és az egészséges élet.
A vegetáriánus termékeket gyártók az egészségükre érzékeny felhasználók igényeit követve termékeiket egészségesebbre készítik: kevesebb mesterséges adalékanyagot és több természetes összetevőt tartalmaznak.
Miért?
Mert a hús előállításához több földre van szükség, ami több erdőirtást és kevesebb, fákban tárolt szén-dioxidot jelent.
Nagyon szereted a marhahúst, vagy nagyon szeretsz távoli tájakra utazni és a világ minden kincséért sem tudsz lemondani róluk?