Űrszemét
AZ 1960-AS ÉVEK ŰRVERSENYE ÉS AZ AZÓTA VÉGZETT ŰRKUTATÁS RÁÉBRESZTETT BENNÜNKET ARRA, HOGY EGYEDÜL VAGYUNK A VILÁGŰRBEN, NINCS TUDOMÁSUNK MÁS ÉLŐ BOLYGÓRÓL.
ENNEK ELLENÉRE EGYETLEN ÉLŐHELYÜNKET, A FÖLDET A FELSZÍN KÖRNYEZETÉN - FÖLDJEIN, VIZEIN, LEVEGŐJÉN - TÚL AZ ŰRBEN IS BESZENNYEZZÜK, TELESZEMETELJÜK.
MIT TEHETSZ?
TÖREKEDJ OLYAN TECHNOLÓGIÁK HASZNÁLATÁRA, AMELYEK SZOLGÁLTATÓI NEMCSAK AZ ŰRESZKÖZÖK PÁLYÁRA ÁLLÍTÁSÁRÓL, HANEM KÖRNYEZETTUDATOS SZEMLÉLETTEL A KISZOLGÁLT ŰRESZKÖZÖK ELTÁVOLÍTÁSÁRÓL IS GONDOSKODNAK!
AZOKAT A CÉGEKET TÁMOGASD BIZALMADDAL ÉS VÁSÁRLÁSAIDDAL, AKIK - BÁRMILYEN TERMELÉSI SZEKTORRÓL VAN IS SZÓ - KÖRNYEZETÜNKRE FELELŐS MAGATARTÁSSAL RENDELKEZNEK!
Az űrkutatás rendkívül hasznos tevékenység, mert segítségével belepillanthatunk a világűr múltjába, illetve válaszokat adhat a Föld jövőjével kapcsolatban is.
A világűr felé irányuló kíváncsiságunk és kalandvágyunk hatalmas erővel bír.
Amellett, hogy lázasan kutatunk földön kívüli élet után, olyan bolygót is megismernénk, ami alkalmas lenne a földi életre, ahová mi magunk is áttelepedhetnénk, terjeszkedhetnénk.
A távoli világokat kereső, illetve a földi bolygófigyelő rendszer kutatómunkáit végző űreszközök mellett számos olyan műholdat is fellövünk, amelyek kényelmi és kommunikációs igényeinket szolgálják ki: ezek távközlési és telekommunikációs műholdak.
A kommunikációs műholdak feladatai többek között az üzenetközvetítés, a multimédiás tartalomszórás, az internetes szolgáltatás biztosítás, vagy a GPS helymeghatározás.
A Föld körüli pályát használó szolgáltatásoknak - a földi szolgáltatásokhoz hasonlóan - az előnyeik mellett problémái is vannak, ezekkel is szembe kell néznünk.
Az űrszemetek több csoportba oszthatóak [1]: egy részük tönkrement, vagy használaton kívüli műhold, illetve kiégett hordozórakéták és azok darabjai, más részük pedig törmelék, ami ütközések, vagy robbanások következtében jön létre és szóródik szét a Föld körüli pályán.
Ezeken kívül még a Föld tömegvonzása által befogott kisebb, nagyobb aszteroidák, meteoroid szikladarabok vannak a keringési övezetben.
A közel hét évtized alatt felhalmozott, mintegy 9000 tonnányi űrszemét három méretbeli kategóriába sorolható: 10 centiméternél nagyobb (kb. 29 ezer), 1 centiméternél nagyobb (kb. 670 ezer) és 1 milliméternél nagyobb szemetek (kb. 170 millió darab).
A legalább óránkénti 28 ezer kilométeres sebességgel (ez közel 8 kilométer másodpercenként - ekkora sebességnél már keringési pályán maradnak) keringő sokmilliónyi űrszemét legapróbbjai is veszélyesek a hasznos, működő műholdakra, illetve az űrhajókra.
A 10 centiméternél nagyobb darabok szétroncsolhatnak egy műholdat, az 1 centiméteresek tönkretehetnek egy űrhajót, vagy megrongálhatják a Nemzetközi Űrállomás pajzsát, az apró, milliméteres darabkák pedig az űreszközök alrendszereit tehetik tönkre.
Folyamatos fejlődésünk eredményeképpen űrhajók és egyre több űreszköz kerül Föld körüli pályára - esetenként akár 1 millió litert is meghaladó mennyiségű üzemanyag (pl. az eleve magas környezeti lábnyommal rendelkező kőolajszármazék, a kerozin) felhasználásával.
A hordozórakéták kibocsátása az eget veri: üzemanyaguk mérgező, elégetve pedig rombolja a környezetet - az égéstermék, a fekete korom a sztratoszférában rakódik le, ahol akár évekig is megmaradhat, amivel fokozza az üvegházhatást és károsítja az ózonréteget.
A fellövések által okozott légköri szennyezés csökkentése és az üzemanyagok környezetbarátabbá átalakítása életbe vágó feladat, mert a kereskedelmi célú indítások egyre gyakoribbak lesznek a jövőben
Modellezések alapján, ha a jelenlegi indítások száma megtízszereződne 2040-ig, az nemcsak forgalmasabbá tenné a sztratoszférát, hanem tízszer szennyezettebbé is - kb. 10 millió kilogramm korom kiszóródását jelentené.
Ez pedig a sztratoszféra átlaghőmérsékletét akár 1.5 Celsius-fokkal is megnövelhetné, ami már olyan változás, hogy befolyásolhatja a Föld légkörében tapasztalható időjárási jelenségeket is, pl. átalakíthatja viharok és ciklonok útvonalát.
Szerencsére vannak már tervezett/bevezetett környezetbarát üzemanyagok: ilyen a metán és oxigén keveréke, amely jó hatásfokkal ég és kevés korommal jár, illetve a roppant költséges technológiai hátterű hidrogén és oxigén hajtóanyag, amely égésterméke víz.
Ezek a környezetbarát technológiák azonban csak akkor lehetnek hatásosak, ha minden űrszolgáltatóra kiterjesztik őket
2020 júliusában 2787 űreszköz keringett a Föld körül, 2022 április végén már 5465 és az UCS Satellite Database [2] alapján számuk egyre nő - a következő években újabb ezreket, sőt tízezreket (!) terveznek pályára állítani.
A fellőtt űreszközök 85 százaléka kereskedelmi, a maradék kormányzati, katonai és polgári (civil) célokat valósít meg.
A sok-sok űreszköz miatt egyre nő az űrszemetekkel való ütközés veszélye, illetve a kiküldött űreszközök idővel az űrszemét mennyiségét is növelni fogják, amennyiben nem születnek eltakarításukra hosszú távú, megnyugtató megoldások.
Az űrbéli karambolok előfordulási esélyeinek növekedése mellett a csillagászok gondjai is szaporodnak: elsősorban a 600 kilométernél magasabban keringő műholdak zavarják a munkájukat, mert ezek tovább láthatóak az égbolton, illetve a legnagyobb csillagvizsgálók munkáját is megnehezíti a több ezer műhold.
A csillagászok arra is felhívták a figyelmet, hogy az égboltot ellepő műholdakról visszaverődő fény miatt megszűnhet a csillagos égbolt, amely ősidők óta az emberek életének része volt.
A csillagászok tudják, hogy a magánműhold-hálózatok elterjedése a telekommunikáció evolúciójának része és ezért nem a betiltásukat szorgalmazzák (az úgyis értelmetlen lenne), hanem azt tartják fontosnak, hogy az űripari magáncégekkel olyan egységes előírásokat dolgozzanak ki (pl. a műholdak földről való láthatóságával, vagy pályamagasságaik szabályozásával kapcsolatban), amelyekkel egymás munkáját segítenék.
A fényvisszaverődés problémájára ezért készült olyan megoldás, amely során a műholdakat sötétítő anyaggal bevont napellenző réteggel vonták be, amelyek így kevésbé verték vissza a napfényt [3] - de ez csak akkor hatásos, ha a jövőben minden űrszolgáltató összes űreszköze kap ebből az anyagból.
A világűrben található műholdak közel 60 százalékát, vagyis nagyjából 6 ezer egységet már nem használnak, ezek hasznavehetetlenül, magányosan keringenek Föld körüli pályákon.
Emellett figyelembe véve, hogy hamarosan megtöbbszöröződik a kiküldött űreszközök száma, a legégetőbb problémaként tornyosul a mérnökök elé az űrszemét eltakarításának kérdése.
Az ütközések rendkívüli kockázata miatt már több megoldás is napvilágot látott az űrszemét befogására, vagy eltérítésére (pl. hálóval befogás, ionágyúval bombázás, lézerfegyverrel plazmává változtatás, napvitorlával eltérítés, földi légkörbe irányítás és ott elégetés, vagy éppen a Földtől távolabb kormányzás).
Létezik a Földön egy űreszköztemető: a Csendes-óceánon Új-Zélandtól keletre kijelöltek egy pontot (Nemo-pont), ahol nincs rendszeres hajóforgalom és odairányítják a légkörbe zuhant és el nem égett nagyobb űreszköz darabokat.
Idővel a futballpálya méretű Nemzetközi Űrállomás is itt köthet majd ki 4000 méter mélyen a tenger fenekén - ahogy az a 142 tonnás Mir űrállomással, illetve sok más, szeméttel töltött Progressz teherűrhajóval, műholddal és rakétafokozattal is történt.
Az űrszemét azonban nemcsak az óceánt, hanem az Altaj hegység környezetében található kazah sztyeppét is szennyezi: itt húzódik ugyanis a világ legnagyobb és legforgalmasabb űrkikötőjének, az orosz Bajkonurnak a repülési útvonala.
Az űrkikötő több mint fél évszázados története alatt 2500 tonnát meghaladó mennyiségű, környezetre és emberi egészségre ártalmas veszélyes hulladék hullott az Altaj hegység területére.
Többek között az elhullott üzemanyagtartályok rákkeltő anyagokkal való szennyezése miatt növekszik az érdeklődés a tárolásában, szállításában és felhasználásában biztonságosabb, környezetbarát rakétahajtó anyagok iránt.
Az űrszemetek hatástalanítását megcélzott, rendkívül költséges megoldások nagy része - egy-egy sikeres végrehajtás mellett - azonban még terv fázisban van, mert a kivitelezés a hatalmas anyagi ráfordítások mellett nagyon komoly koordinációval és számításokkal is jár.
Azért is fontos az űrszemét eltávolítása, mert az alacsony Föld körüli pályán keringő űrszemét elszaporodása szélsőséges esetben kiválthatja a Kessler-szindrómát [1]: a közegellenállás nélkül, óriási sebességgel repülő törmelékdarabok minden objektumot szétforgácsolnak, ami az útjukba kerül és egyfajta láncreakciót gerjesztve egyre nagyobb valószínűséggel további szemétdarabokat állítanak elő - végül pedig nem marad más a keringési övezetben, csak rengeteg észvesztő sebességgel száguldó roncsdarab.
Ez pedig a teljes űripart évtizedekre ellehetetlenítené az űrkutatástól a műsorszórásig.
A világűr Föld körüli környezetét sokkal nehezebb kitakarítani és ezt az állapotot fenntartani, mint ahogy azt gondolnánk.
Minden Föld körüli pályán lévő objektum mozog, méghozzá óriási sebességgel.
Ezeket a mozgásokat ritka kivételektől eltekintve nem lehet befolyásolni.
A kisebb - néhány centiméteres - hulladékdarabok külön veszélyt jelentenek, mert kis méretük miatt radarral nem érzékelhetők, befogásuk gyakorlatilag reménytelen feladat, viszont már akkorák, hogy végzetes sérüléseket is ejthetnek a hasznos űreszközökön.
Létezik egy nagyszabású, országok közötti világűrszerződés, amelyben az azt aláíró országok vállalták a világűr felügyeletét és az egyes űrszakaszok felosztásával harmonikus együttműködésre törekszenek.
Azonban egyre több profitorientált magáncég is igyekszik az űr meghódítására, akiknek szintén felelősséget kell vállalniuk űrjárműveikért.
Azok a cégek a példamutatóak, akik a technikai felkészültségüket nem csak az űreszközök megépítésére és működtetésére fordítják, hanem környezettudatos szemlélettel használaton kívüli eszközeik eltávolításáról, azok maradéktalan megsemmisítéséről is gondoskodnak.
Ők azért szolgálják meg igazán az emberek beléjük vetett bizalmát, mert nem csak a jelenünkre, hanem a jövőnkre is gondolnak.
A felelős magatartás azonban az űriparral és az űrszeméttel kapcsolatban nem kizárólag a szolgáltatókra és a vállalatokra vonatkozik - hanem mindannyiunkra.
Látszólag nem tehetünk semmit... de, talán mégis.
A valódi beszélgetés nem igényel sávszélességet és többet ér, mint a telefonon, vagy más, elektronikus eszközön folytatott hangcsere.
A 60-as évek űrversenye ráébresztett bennünket arra - amit azóta az űrkutatás fejlődése is igazolt - hogy a Föld, ez az űrből is csodálatosan szép bolygó egyedül van.
Különleges, egyedülálló tulajdonságainak köszönhetően megjelenhetett rajta az élet.
A naprendszer többi bolygója a földihez hasonló élet kialakulásához, vagy élhető földi élet áttelepítéséhez közvetlenül alkalmatlan - esetleg csak mesterséges viszonyok között lehetséges korlátozott formában.
Közeljövőnk technológiája számára - roppant költséges, atomreaktorral (nukleáris hőhajtóművekkel) működtetett, személyzetet is szállító űrhajóval (első prototípus 2025-re várható [5]) - a Mars már nem lesz elérhetetlen távolságban, de valójában a távolabbi jövő kérdése, mihez kezdünk majd a hideg és rideg bolygóval [6].
A naprendszeren kívüli legközelebbi rendszer, a Proxima-Centauri 4.2 fényévre van tőlünk.
A jelenlegi leggyorsabb technikánkkal is több, mint százezer évbe tartana eljutni odáig.
A fentiek miatt a legjobb megoldásnak határozottan az tűnik, ha az általunk felborított földi természeti egyensúlyt helyreállítjuk, megtanuljuk tisztelni a természetet és megtanulunk együtt élni vele.
Hiszen nem a természet fölött állunk, hanem annak részei vagyunk.
Azok a cégek a példamutatóak, akik a technikai felkészültségüket nem csak az űreszközök megépítésére és működtetésére fordítják, hanem környezettudatos szemlélettel használaton kívüli eszközeik eltávolításáról, azok maradéktalan megsemmisítéséről is gondoskodnak.
Ők azért szolgálják meg igazán az emberek beléjük vetett bizalmát, mert nem csak a jelenünkre, hanem a jövőnkre is gondolnak.
A felelős magatartás azonban az űriparral és az űrszeméttel kapcsolatban nem kizárólag a szolgáltatókra és a vállalatokra vonatkozik - hanem mindannyiunkra.
Látszólag nem tehetünk semmit... de, talán mégis.
A valódi beszélgetés nem igényel sávszélességet és többet ér, mint a telefonon, vagy más, elektronikus eszközön folytatott hangcsere.
A 60-as évek űrversenye ráébresztett bennünket arra - amit azóta az űrkutatás fejlődése is igazolt - hogy a Föld, ez az űrből is csodálatosan szép bolygó egyedül van.
Különleges, egyedülálló tulajdonságainak köszönhetően megjelenhetett rajta az élet.
A naprendszeren kívüli legközelebbi rendszer, a Proxima-Centauri 4.2 fényévre van tőlünk.
A jelenlegi leggyorsabb technikánkkal is több, mint százezer évbe tartana eljutni odáig.
A fentiek miatt a legjobb megoldásnak határozottan az tűnik, ha az általunk felborított földi természeti egyensúlyt helyreállítjuk, megtanuljuk tisztelni a természetet és megtanulunk együtt élni vele.
Hiszen nem a természet fölött állunk, hanem annak részei vagyunk.